Spa, wellness, fürdőkád, satöbbi. Amiben ma élünk, hatalmas luxusnak számít a középkorhoz képest, furaságnak meg a parókájuk alatt bolhákat vakaró reneszánsz főurak szemszögéből. Jó reggelt, ugye fürödtetek már?
Az Indus melletti palotákban már ie. 3300 körül fürödtek az emberek és óriási vízi csőrendszeren keresztül juttatták el a fürdővizet a kádakba. Ehhez képest olyan hullámvölgyeket élt meg a fürdés a történelem során, hogy például a 18. század végén I. Vilmos a közeli szállodából hozatott magának heti egyszer bádogkádat, mert a palotában nem volt.
A középkorban is fürödtek az emberek, de a városi fürdőházakban kitört járványok miatt azt az egyszerű következtetést vonták le, hogy a fürdés egészségtelen: az volt a hiedelem, hogy vízen keresztül kórokozók jutnak a szervezetbe. Innentől kezdve igazi bűzölgés következett, Európa a 17.-18. században volt a „legkoszosabb”.
Középkori fürdő. Illusztráció Valerius Maximus: Factorum Dictorumque
A francia XIV. Lajos napi toalettje abból állt, hogy reggel parfümbe mártott kendővel letörölte az arcát, s egy nemesúr néhány csepp rózsavizet öntött a kezére. Wow!
Igazi hüledezést kiváltó anekdota, hogy Lady Mary Montagu, egy nagyvilági úrhölgy számolt be arról, hogy amikor megjegyzést tett valaki keze kétes tisztaságára, ő ezt válaszolta. “Ezt nevezi maga piszkosnak? Mit szólna, ha a lábamat látná!”
Az első igazi „strandoló” állítólag francia hölgy volt, bizonyos Boigne grófnő. Ő Dieppe-ben fürdött a tengerben. Hordozószékén vitték a hullámok közé, két komornája kíséretében. A szokatlan látványosságra óriási tömeg verődött össze a parton, és azt találgatta, hogy a nemes grófnőt veszett kutya harapta-e meg, vagy más módon veszítette el józan eszét. Mindenesetre a nagy kísérlet divatot teremtett, az ő hordozószékéből származtak az északon oly divatos tolható fürdőházikók.
1943-ban épp mérik a strandon a fürdőruha hosszát
A képen egy fürdőházikót láttok. Hogy mit? Kerekeken, vagy lábakon álló, alul nyitott kabint, amit hordozható fürdőszobaként használtak régen. Szinyei Merse Pál képe.
Az első feljegyzett „napozó” valószínűleg Porzsolt Gyula volt, aki atlétatestű haverjaival már úszónadrágban járt ki napozni káposztásmegyerre 1890-ben, pedig ekkoriban még a velencei Lidón is nyakig felöltözve strandoltak. El tudjuk képzelni a sikítozó lányokat!
Magyarországon 1921-ben a lakások 1%-ában volt fürdőszoba.
A „kézmosást” Semmelweis Ignác találta fel. Elég vicces, de tényleg ő mondta először a boncnokoknak és az orvosoknak, hogy legyenek szívesek rendszeresen kezet mosni. Felfedezésével azonban nem dicsőséget, hanem ellenségeket szerzett kollégái között, akik büszkék voltak kezük -kórházi szagára- és sértőnek találták a feltételezést, hogy ők okoznák a betegek halálát.
A statisztikák szerint – ami elég meglepő, nekünk legalábbis – Nyugat-Európában és Amerikában nem egyértelmű a mindennapi fürdés. Angliában például a férfiak több mint 40, a nőknek pedig több mint 30 százaléka nem zuhanyozik naponta, a lakosság 12 százaléka hetente csak egyszer fürdik le alaposan. A felmérések szerint a brit tinédzserek több mint fele sem mosdik naponta. Hát…