Még nincs is itt a nyár vége, mi meg már nyafogunk. Az augusztus 20-ai tűzijáték árnyékában szomorúságba burkolózva azon gondolkodunk, most mi lesz? Minden kilátástalannak tűnik, mintha innentől kezdve szeptember elejéig egy véget nem érő keserédes vasárnap lenne.
Hosszú évek óta nem jársz iskolába, az iskolaszereket hirdető augusztusi áruházi akciók látványától mégis összeugrik a gyomrod.
A szezonvégi leárazásokon vett ruhák többsége nemhogy kimegy a divatból jövő nyárra, de – még ha néhány darab szavatossága nem is jár le ennyi idő alatt-, akkor is egy teljes évet kell várnod arra, hogy felvehesd őket.
A fogyatkozó nappalok a mulandóság egzisztenciális szorongásával töltenek el.
Emlékeszel, hogy minden szeptember elején lebetegedtél? Nos, az iskolakezdés időszaka ma is ugyanúgy ledönt a lábadról.
Pánikszerűen igyekszel bepótolni mindent, amit a nyáron elszalasztottál: hogy mást ne mondjunk, minden utcasarkon veszel egy fagyit.
Nem vagy hajlandó tudomást venni arról, hogy lehűlt az idő, így egészen késő őszig polárpokrócba csavarva vacogsz a belvárosi helyek teraszán.
Lemondóan konstatálod, hogy a bikinialakért indított március eleji szuperprogramod szeptemberre sem hozott egy dekányi eredményt se. Majd jövőre…
Augusztus végén döbbenten nyugtázod, hogy már majd az egész évi szabadságodat elhasználtad.
Nyár elején teljes erővel és optimizmussal vetetted bele magad a csajozásba/pasizásba, hiszen mikor, ha nem most? Ahogy közeleg a szeptember, úgy kámpicsorodsz el, hogy idén se…a fenébe.
Az augusztus 20. utáni pár nap úgy viszonyul egy teljes évhez, mint a vasárnap délután egy egész héthez. A maradék idődet is elrontod azzal, hogy arra gondolsz, ami ezután vár rád.