Nem elég, hogy sokszor szarul érezzük magunkat, de környezetünk férfitagjai is betalálnak a kommentjeikkel. Ilyenkor vérszemet (höhö) kapunk, és legszívesebben visítva és a másik pólóját tépve ordítanánk.

 „Szóval… ööö… megjött a Mikulás, aaööööa… a piros betűs napok??” – Istenem, ha a baszás szót és társait olyan könnyen mondjátok ki, akkor itt meg miért kerülgetitek a forró kását?

 „Csak nem fáj már annyira.” – Csak mintha egy kötőtűt forgatnának a méhemben, de igazad van, túlreagálom!

 „Akkor most várnom kell a szexszel?” – Kösz az empátiát. Amúgy meg, ha tudni akarod, nem.

 „Bezzeg régen nem rinyáltak, hanem zokszó nélkül mentek ki ugyanúgy kapálni!” – Köszönjük, Mr. Szociológus!

 „Ilyenkor kívánod a csokikát, mi?” – A szívedet, azt kívánom. Nyersen.

 „Nem félsz, hogy meglátszik a nadrágodon?” – Ú, arra gondolsz, hogy be kéne tennem egy tampont? Erre nem is gondoltam!

 „Blööe, nem undorodsz attól a sok vértől?” – Ja, de, úgyhogy inkább nem is foglalkozom vele.

 „Átérzem…” – Á, mint én a merevedést?

 „Miért akarnának olyanok beleszólni a politikába meg az ügyvezetésbe, akik havonta 4 napot véreznek?!” – Mert mi túl is éljük. Vérezz egyszer te 4 napig, kisbarátom.

 „Na mit hisztizel, megjött?” – Ne kúrd fel az agyam még jobban azzal, hogy még bele is trafálsz!