Gyorsul a világ, mi is gyorsulunk, késünk, sietünk, néha túl sok a bejövő adat, mi meg hát, valljuk be, füllentünk. Van még hazugság a jól bevált „hogy vagy?”, „kösz jól” beszélgetés mellett. Aztán persze van, hogy ezek mégis igazak.

 „Á persze, már emlékszem! Hol is találkoztunk?” – fogalmad sincs ki ez

 „Aha, aha, jó lesz a kedd. Figyi, még pontosítsunk ok?” – egyáltalán nem tudod mi a franc lesz jövő kedden, a holnapot se tudod

 „Jaja, hozzuk össze! Neked mikor jó? (…) Á az nekem pont nem…” – annyi dolgod van, hogy tuti nem fog összejönni

 „De, de figyelek! ” – elkalandoztál

 „A francba mennem kell. Még úgyis összefutunk!” – hát, vagy nem

 „Épp lépek ki az ajtón!” – még a kádban vagy, csak elzártad a vizet

 „5 perc és ott vagyok” – most lépsz ki az ajtón

 „Már a Blahán vagyok, villamoson” – csak meg ne szólaljon a „Jászai Mari tér következik” a hangosbemondóban

 „épp most akartalak hívni én is…” – miután elintéztél még 10 fontosabb hívást

 „Á, nem voltam Facebookon mostanában” – viccelsz?