Arról már nagyon sokat írtunk, hogy mások mit csinálnak furcsán, de mi a helyzet velünk? Expatek és turisták meglepő véleménye egy nagy kupacban. 

Abban nagyjából mindenki egyetért, hogy rém furcsa dolgokat eszünk. Túró, eleve túró, az mi? Pláne csokiba mártva? Az emberek fele imádja, a másik (nagyobbik) fele pedig iszonyodik. A belsőségekhez, ZSÍRHOZ való vonzódásunk szintén riasztó tud lenni. És a rettegett véreshurka…!

Ha egy amerikait kérdezel, tuti, hogy elkezd panaszkodni a légkondi és a jég hiányáról. Hát szeretnek a magyarok elevenen megfőni és eközben langyos italokat kortyolgatni? IGEN. De hol vannak a jégautomaták?

A felfázáson való aggódás is csak az ország határaiig tart: míg mi agylobtól és vesegyulladástól rettegve csak száraz hajjal lépünk ki az utcára és otthon is csak papucsban téblábolunk, addig egy angol bundában és szandálban indul péntek este bulizni. Esetleg vizes hajjal. Az olaszok télvíz idején mezítláb mászkálnak, vékony kabátban. És nem értik, miért aggódunk.

A felesek (pá-lin-ka!) és más alkoholos italok mértéktelen fogyasztása is sokkoló az ideérkezőknek – főleg, ha nem egy brit legénybúcsús csapatról beszélünk persze. Sokakban megmarad, hogy BÁRMIRE képesek vagyunk koccintani, akár többször is.

/ˈɛɡeːʃːeːɡɛdrɛ/ – a nyelvünk pedig teljesen kiismerhetetlen, nem hasonlít semmire, és nehéz is megtanulni. Nehéz a kiejtés, nehéz a nyelvtan. A jó öreg elkáposztásítástól meg mindenkinek elkerekedik a szeme.

Ja, és a neveinket is rossz sorrendben használjuk!

Sokan felróják, hogy nem mosolygunk csak úgy. A metrón, az utcán, az üzletekben magunk elé nézünk mogorván, vagy ami még rosszabb, visszabámulunk a mosolygó külföldire – mogorván. Az, hogy az üzletekben nem kérdik meg kedvesen, milyen napod van, és nem végtelenül segítőkészek, az pedig egyenesen felfoghatatlan! Nem értik.

A hetet a hétfővel kezdjük. Mennyire furcsa! – gondolhatja az, aki világéletében ahhoz szokott amerikai otthonában, hogy a hét vasárnappal indul.

Könyvrajongó angolszász látogatók azon is meglepődhetnek, hogy nálunk a könyvek gerincére fordítva nyomják a címeket: erről magad is meggyőződhetsz, ha legközelebb összeveted a könyvesboltban a magyar és az angol nyelvű köteteket. Sose próbálj rendbetenni egy vegyes könyvespolcot!

És legyen keretes a szerkezet: az, hogy képesek vagyunk édes, hideg, rózsaszín levest enni, tejszínhabbal a tetején, sokaknál kivágja a biztosítékot. A gyümölcsleves ugyanis sokak szerint egyszerűen nem létezik.