A borkészítés a szőlőlé vagy más szerves folyadékok finom alkoholos itallá történő átalakításának folyamata. Bár az alapötlet ugyanaz, a borkészítési technikák az idők során fejlődtek és változtak az ókortól napjainkig.

A borkészítés története lenyűgöző történet, amely évezredeken és számos kultúrán átível. A borkészítésre vonatkozó legkorábbi ismert utalások az i. e. 2500 körül keletkezett egyiptomi feljegyzésekben találhatók. Az erjesztési folyamat legrégebbi bizonyítékai azonban a nyugat-iráni Zagrosz-hegységből származnak, i. e. 5400-5000-ből.

Végül a szőlő erjesztésének gyakorlata elterjedt az egész világon. Az ősi civilizációk, például Kína, a Közel-Kelet és Egyiptom egyik alapanyaga volt.

A régészek Kínában és a közel-keleti Termékeny Félhold térségében i. e. 6000-re visszanyúló bornyomokat fedeztek fel. Ez a Taurus-, Zagrosz- és Kaukázus-hegység, valamint a Tigris és Eufrátesz folyók által körülvett terület tökéletes hely volt a növénytermesztéshez, a mezőgazdaság és a civilizációk fejlődéséhez.

A korai borokat rizsből, galagonyából és különböző vadszőlőkből készítették agyagedényekben. Ezeket főként vallási szertartásokon fogyasztották.

Az évszázadok során az emberek elkezdtek szándékosan szőlőt gyűjteni és bort készíteni belőle. Ez lett a borkészítés, mint üzlet és művészet kezdete.

Kínától Európáig, Spanyolországtól Amerikáig a bor mindig is az egyik legnépszerűbb alkoholos ital volt a Földön. Egyszerű italként indult, de az évek során összetett és kifinomult iparággá fejlődött, amely rengeteg technológiát és kemény munkát foglal magában.

A legelterjedtebb borkészítési technika a szőlő erjesztése élesztő segítségével, amely a cukrot alkohollá alakítja (ez adja a bor ízét). A modern időkben ez már tudomány. Louis Pasteur-nek tulajdonítják ezt a felfedezést, és ez a modern borászat kulcsa.

Sok más borfajtát is készítenek. Ezek közé tartoznak a szeszezett borok, például a portói és a sherry. A szeszezett borok hozzáadott mennyiségű alkoholt tartalmaznak, ami segít megállítani az erjedési folyamatot, és édesebb, magasabb alkoholtartalmú bort eredményez.

Ezek a szeszezett borok nagyszerű módja annak, hogy további ízt és textúrát adjunk a bornak. Aperitifként vagy vacsora utáni desszertborokként ételekhez párosíthatók.

Bár ezeket a szeszezett borokat általában fehér szőlőből készítik, hasonló hatás elérése érdekében vörösborok is használhatók. Általában több évig tölgyfahordóban érlelik őket, és különböző stílusokban kaphatók, például száraz, félszáraz és édes.

Más népszerű szeszezett bortípusok a sherry és a portói, mindkettőt Spanyolországban készítik úgy, hogy egy fiatal száraz borhoz alkoholt adnak. A sherry-t gyakran desszertborként szolgálják fel, míg a portói száraz asztali bor, amelyet néha mézzel vagy más aromákkal édesítenek.

A borkészítés világa jelentősen megváltozott az elmúlt évszázadban, a technológia fejlődése és a szélesebb fogyasztói kör számára történő tömeges bortermelés szükségessége miatt. Ezért a világ bortermelésének nagy része Európában, ezen belül Franciaországban, Olaszországban és Spanyolországban folyik.