Főzni jó. Főleg a tévében, ahol minden ki van készítve kimérve, a sütőpapír tortaformára van vágva, a tepsi kivajazva, a kész kaja pedig már benn a sütőben. Sajnos mi nem vagyunk ilyen szerencsések, ezért egy főzés alkalmával ezektől kapunk hisztirohamot.

Nemtalálni a folpack végét. Percekig.
Amikor végestelen végig felszakad egy icipici alufólia, és emiatt kárbamegy több ív.

Kikapargatni a morzsákat a szendvicssütőből. Persze nem szabad a teflont felsérteni. Játék  a tűzzel.
Amikor kifogy a “szikra” az automata gázgyújtóból. Persze ilyenkor se öngyújtó se gyufa nincs otthon, még akkor se ha dohányos vagy.
Újratölteni a kis lyukon keresztül szemes borssal a borsőrlőt. Minimum a fele mellémegy. És egyáltalán. Bármit is újratölteni.
Azok a teáskannák, amiket úgy terveztek meg, hogy mindig melléfolyjon egy kis tea, amikor öntesz belőlük.
Olajos műanyagdobozt normálisan elmosogatni. Lehetetlen.
A tésztagyúrás utáni holdbéli tájat újból a konyháddá varázsolni.

Főzés közben rájönni, hogy molyok vannak a cukorban. A lisztben. A paprikában!
Állítólag vannak emberek, akik úgy tudják felütni a tojást, hogy az nem csorog szét mindenfele. Ők a szerencsések.