Ne zavarjon meg minket a tipizálásban, hogy ezek egyike valószínűleg ránk is jellemző. Higgyük el, másokon ez attól még ugyanolyan idegesítő!

Aki rögtön előszedi az előre csomagolt szendvicset vagy a pályaudvarnál vett mekis menüt, és enni kezd. Pedig a vonat még el sem indult. A szag persze a maradék három órára velünk marad.

Aki szerint ezt a pár unalmas órát érdemes telefonbeszélgetéssel elütni. Ad egyfajta pikantériát a lelki életed megtárgyalásának, ha ezt egy vagonnyi ember is hallhatja.

 “Mégis jó, sündisznó!” – ha egy kis lurkó három órán keresztül énekli ezt a szomszéd kabinban, a következő alkalommal már kiélezett érzékekkel kutatjuk fel a kiskorú-mentes helyeket.

Az utastárs, aki alkalmat keres a beszélgetésre. Bónusz tipp: akkor is tartsd a füledben a fülhallgatót, ha már lemerült az mp3-ad.

A fixírozós szembeszomszéd.

 A vehemensen smároló tinipár. Minden nyálcsobbanást hallasz. Orvostanhallgatók lesve leellenőrizhetik, hogy megvan-e a mandulájuk.

A Néni rengeteg műtétes és magyar egészségügyes horrorsztorival.

A melletted ülő, aki beleolvas a könyvedbe. Vagy a melletted ülő egy érdekes magazinnal, amibe nem tudsz beleolvasni.

A tátott szájjal horkoló. Plusz viccfaktor, ha felébred a saját horkolására.

Az egyszemélyes nagyzenekar: aki csettintget, tollat kattogtat, ételmaradékot szívogat a fogából, szóval egyfolytában hangot ad.