Ne zavarjon meg minket a tipizálásban, hogy ezek egyike valószínűleg ránk is jellemző. Higgyük el, másokon ez attól még ugyanolyan idegesítő!
Aki rögtön előszedi az előre csomagolt szendvicset vagy a pályaudvarnál vett mekis menüt, és enni kezd. Pedig a vonat még el sem indult. A szag persze a maradék három órára velünk marad.
Aki szerint ezt a pár unalmas órát érdemes telefonbeszélgetéssel elütni. Ad egyfajta pikantériát a lelki életed megtárgyalásának, ha ezt egy vagonnyi ember is hallhatja.
“Mégis jó, sündisznó!” – ha egy kis lurkó három órán keresztül énekli ezt a szomszéd kabinban, a következő alkalommal már kiélezett érzékekkel kutatjuk fel a kiskorú-mentes helyeket.
Az utastárs, aki alkalmat keres a beszélgetésre. Bónusz tipp: akkor is tartsd a füledben a fülhallgatót, ha már lemerült az mp3-ad.
A fixírozós szembeszomszéd.
A vehemensen smároló tinipár. Minden nyálcsobbanást hallasz. Orvostanhallgatók lesve leellenőrizhetik, hogy megvan-e a mandulájuk.
A Néni rengeteg műtétes és magyar egészségügyes horrorsztorival.
A melletted ülő, aki beleolvas a könyvedbe. Vagy a melletted ülő egy érdekes magazinnal, amibe nem tudsz beleolvasni.
A tátott szájjal horkoló. Plusz viccfaktor, ha felébred a saját horkolására.
Az egyszemélyes nagyzenekar: aki csettintget, tollat kattogtat, ételmaradékot szívogat a fogából, szóval egyfolytában hangot ad.
