A környezettudatosság világában teljesen érthetetlen, sokszor menőnek álcázott szemetelés. Minket egytől egyig mindegyik kiakaszt, minden alkalommal.

 Kapszulás kávéfőzők: minden kávé után eldobható műanyag-fém kapszula marad, amit aztán sehogy nem lehet újrahasznosítani, bármilyen fancy. Van már olyan is, hogy a tejeskávéhoz egy tej és egy kávé kapszulát is el kell használni. Nagy, műanyag kapszulákban.

 Meki és társai. Minden külön becsomagolva, az egy nagy csomagban, az pedig egy nagy zacskóban. A doboz és a csomagolás akkor is kötelező, ha helyben eszed meg. Egy kis kajálástól megtelik a szemetes.

 Otthoni hajfestés. Minden hajfestéshez egy nagy doboz, és három kisebb műnyag tubus kell. A habos hajfestékekhez tetőt is adnak, pedig azonnal fel kell használni a keveréket, szóval minek a tető?

 Régen minden sörösüveg és borosüveg visszaváltható volt, ma alig a negyedük. A kólásüvegről ne is beszéljünk.

 Majdnem az összes glossy magazin be van csomagolva. Miért? Mert annyi külön becsomagolt kis mintát, szóróanyagot tartalmaznak, hogy kiterítve kitapétázhatnánk velük egy szobát.

 Kartonos buborékos ásványvizek. Régen szódáspatron vagy szódáskocsi volt helyette, a szóda finomabb is, környezetbarátabb is.

 Az “egyszer használatos” kifejezés az eladhatóság csimborasszója. Eldobhatós fényképezőgépekkel, fogkefékkel, grill szettekkel van tele a szemétdomb.

 Maguktól szétmálló és kilyukadó, egy idényt kibíró ruhák, amiket a nagy trendi divatmárkák pont olyan “olcsón” vágnak hozzánk, hogy ne lehessen otthagyni.

 Teafilterek kis papírzacskóba csomagolva, ezeken fólia, amik aztán egy kis dobozban vannak. De miért? Hogy meg ne fázzanak?!

 Meg úgy általában: tök bosszantó, hogy sokszor olcsóbb venni egy újat, mint a régit megjavíttatni.