Régen sokszor nem értettük, vagy éppen ódivatúnak tartottuk, de most már imádjuk, sőt, használjuk őket. Kimondva ezeket a szavakat fülünkbe cseng a nagyszülők hangja, érezzük a spájz hidegét és halljuk a kredenc csukódását. Ne engedjük, hogy ezek a szavak eltűnjenek!
stelázsi – polcos állvány
Példamondat: Levennéd nekem azt a csupor mézet a stelázsiról, lisztes a kezem.
spájz – kamra
Példamondat: Behoznád a savanyúságot a spájzból?
sezlony – heverő
Példamondat: Na megyek ledőlök egyet a sezlonyra, egész nap csak sütöttem főztem.
sparhelt – konyhai tűzhely
Példamondat: Ott a jó töltött káposzta, melegítsd csak meg a sparhelten.
hokedli – sámli, támla nélküli kisszék
Példamondat: Hozzál mán egy hokedlit, nem érem el!
gádor – pince lejárat
Példamondat:A gádor a lépcső alatt van, aztán meg ne botoljál a nagy sietségbe!
zsompor – szalma/gyékény tál
Példamondat: Ott van a cukorka a zsomporba!
eszcájg – evőeszköz
Példamondat (ebéd előtt, a terítőt lapogatva): Na hozd gyorsan az eszcájgot már elkongatták a delet!
kredenc – konyhai szekrény
Példamondat (vasárnap, ebéd előtt cinkosan): Kisunokám, a csokit ott találod bal felül a kredencbe, de aztán meg ne súgd anyádnak!
röstellem – szégyellem
Példamondat ( nagymama kezét tördelve): Annyira röstellem, de csak egy féle sütit volt időm sütni, azért remélem elég lesz…