2013.01.04.
Kívülről úgy tűnik, a gasztrobloggerek élete csupán játék és mese, cukormázzal leöntve. „Ó bárcsak az élet egy házi tejszínhabbal díszített levendulás muffin lenne!”- tűnődünk, aztán előbújik belőlünk az agresszív kismalac.
Így hát összeszedtük, kedvenc hőn szeretett és rendszeresen olvasott gasztrobloggerjeink milyen húzásokkal kergetnek minket az őrületbe/tesznek őrülten féltékennyé rossz napjainkon.
ui.: Szeretünk titeket!
A süti teteje akkurátusan megszórva porcukorral, oldalról fényképezve a szeletet, hogy látsszon a textúrája, az élesség az előtérben van. Mindez jól megfilterezve, hogy a valóságban megsütött süti mindenképp csak az árnyéka lehessen. Amúgy is: a rommá filterezés óta az életünk fakó szürkeség csupán.
Őrülten bonyolult ételek bonyolult több soros címekkel: Rózsaborsos lazacderék kéksajtos galambsalátával. Furcsa párosítások, beszerezhetetlen alapanyagok, kezdő háziasszonyt elriasztó címek és a szánk sírásra görbül.
Egyáltalán: mi az a lazacderék???
A szendvicsek tökéletesen formára vágott darabokból állnak és cuki színes csomagolópapírokkal valamint masnival vannak összekötve, egymásnak támasztva fekszenek egy hatalmas tányér közepén, esetleg egy rusztikus falapon. Még jobb a kör alakú szendvics, ami úgy készül, hogy kenyérből van kivágva: hahó, és a maradék csoffadt szélekkel mi lesz? Imába foglaljuk annak az anyukának a nevét, akinek erre van ideje!
Úgy kezdi a posztot, hogy “bocs, hogy nem írtam pár hete, de beteg volt a gyerek/festettük a cuki konyhát/azon gondolkoztam mit is főzzek/vártam a medvehagyma-szezont…”. Ilyenkor jövünk rá, hogy az életünket valahol nagyon de nagyon elrontottuk.
“Az első adag olyan gyorsan elfogyott, hogy nem volt időm fényképezni… :)” – ugyan már, egy feldühödött barbár hordával lakik egy háztartásban?
Az egész recept a hozzávalók áttekintésekor egész egyszerűnek tűnik, sőt, meg is nyugtat minket az egy csillagocska/szívecske vagy bármi, ami azt jelzi: EGYSZERŰ. Csak a végén jön a farba, amikor kedvenc bloggerünk előkapja a karamellizáló pisztolyt. Naná hogy jövő karácsonyra azt kérjük, de addig?
Minden második fotón a kaja mellett ott fekszik egy egész szál letépett fűszernövény(rozmaring), vagy sejtetve megbúvik a homályos háttérben. Az mindegy, hogy van-e köze a kajához, a fűszernövény a háttérben a fotózás alaptétele!
Nyilván nem maga fényképezi azokat a képeket – nem, nem nem hisszük el – amiken sütés után frissen körömlakkozott kézzel önti felülről a szószt a sütire.
És ezeket persze MINDIG ebédidőben étvágygerjesztőnek teszi ki, amikor egy átlagos olvasója vagy az irodában várja a hülye rendelős kajáját vagy otthon gyerekkel a karján próbálja félkézzel megfordítani a rántott húst. Vagy csak a mi életünk nehéz?:)
