Mindenki ismer legalább egy olyan figurát a környezetében, aki nem tud anélkül borozni, hogy ne beszélne közben folyamatosan hozamkorlátozásról, dűlő szelekcióról, tanninokról, savgerincről, animális jegyekről, hosszú kortyról, satöbbiről. Ha elhallgattatni talán nem is tudod a következő tíz mondattal, de legalább visszatrollkodhatod.

 Hát milyen illata volna? Cefre.
 Kis málnaszörp nincs hozzá?
 Mér’ fognám a pohár talpát, nem vagyok én masszőr!?

 Már hogy volna benne cseresznye, amikor szőlőből van!?
 Ja, rozét én is szoktam csinálni, mikor fehérrel javítom föl a savanykás vöröset.
 Jó lesz nekem a vizes pohár is.
 A jóféle édes egri medina. Na, az bor.

 500 Ft-nál többet költeni egy borra pazarlás.
 Mindegy mit töltesz, csak üssön.
 Nekem még maradt valahol egy söröm.

Képek innen: 3, 7