Volt idő, amikor még nem körömlakkokat és sminkcuccokat halmoztunk fel otthon törhetetlen lelkesedéssel.

Kincsek, amiket gyűjtöttünk:

 Színes átlátszó műanyag cumik, amiket a nyakunkban hordtunk, lehetőleg tucatnyit egyszerre.

 Hűtőben bugyiszínt változtató Magic Baby: mindig a szomszéd kislánynak volt a legtöbb, és persze a mienk néha romlott volt és nem váltott színt.  Matricák a Lutra Albumba,vagy a Barbie albumba. Voltak olyan oldalak, ahol két matrica adott ki egy képet, és persze az egyik fele iszonyú ritka kincs volt.

 Műanyag, parafa, világítós, csillogós matricák gyűjtése és cserélgetése. Azt, hogy mi mennyit ér, szájhagyomány útján terjedő szabályrendszer alakította ki, amit mindenki elfogadott. Pl. mindenki tudta, hogy 1 parafa egyenlő 2 kis csillogóssal.  Szalvéták. Voltak külföldi szalvétáink is!

 Színes, mintás, illatos levélpapírok, amik annyira csicsásak voltak, hogy a sok mintától alig fért rájuk betű. Persze mindegy is, mert levelet sosem írtunk rájuk.

 Cserélhető hegyű ceruzák. Visszagondolva, ennek ugyan mi értelme volt??  Kinder figurák, sorozatban: oroszlánok, teknősök, törpök… Mindig megkocogtattuk, mielőtt megvettük volna, ha tompán puffant, megvolt az esély rá, hogy nem összerakhatós játék van benne.

 Illatos sütibabák kifordítható szoknyával és cupcake-kalapkával.  Én kicsi pónim – kicsit furcsa belegondolni, hogy csillámos, neonhajú, beszélő műanyag lovakat gyűjtöttünk lelkesen, nem?

Képek innen: 2,7,9,