Igazából a legtöbb horrorfilmben ugyanazok a klisék vannak, és mi mégis ugyanúgy parázunk rajtuk. Libabőröztető lista következik!
Az emberek bemennek a sötét szobába, ahonnan sikolyokat hallanak. Miért??
Lerobbanó autó, ami vagy pont egy elhagyatott mező közepén robban le, vagy soha nem indul, amikor kéne neki. Ha mégis elindul, akkor a hátsó ülésen már ott van a gyilkos.
Hőseink épp kinéznek az ablakon, amikor az üveg másik oldalának hirtelen nekicsapódik egy kéz. 100 százalék, hogy lesz egy ilyen a filmben, és mégis ugyanúgy ránk jön a frász.
A nők mindig elesnek rohanás közben.
Ha ketten vannak egy kísértetházban, akkor kettéválnak, hogy „majd találkozunk”. Biztosra vehetjük, hogy az egyiküknek nemsokára csúnyán befellegzik.
Parás kütyük – ha felveszed a telefont, hátborzongató hangon hörögnek bele, ha bekapcsolod a tévét, tuti egy zsíros hajú zombi kiscsaj fog kimászni a képernyőről.
Apropó, ijesztő gyerekek. Egy gyerek sokszor már akkor is kicsinál, amikor az áruház közepén a hasán forogva üvölt a csokibiszbaszért. De ha egy elhagyatott épületben néz rád meredten, és suttog, esetleg szellemeket lát, akkor garantáltan hideglelést kapsz.
Először mindig a fekete srác vagy a fehér ruhás szereplő hal meg.
A főhősnek soha nem hisz a környezete, csak amikor már késő. Akár egy láncfűrészes zombi is lóghatna a nyakában, az első félórában úgyis azt hiszik, hogy csak bedrogozott, vagy alapból túlreagálta.
Bármit is vetnek be ellene, a gyilkos soha nem hal meg (nyilván még a sztori végén se, hogy készülhessen a filmből folytatás).
Képek innen: 2, 3, 4, 6, 7, 8, 10
