Van, aki a gyerekét fényképezi, van, aki a kutyáját, de míg az első az elején viszonylag könnyű eset, egy izgága kutya már akkor is nehezebb. Most csak azok figyeljenek, akik az elmosódott telefonos fotóknál kicsit komolyabban vennék a kutyaportré műfaját. Ha meg így se megy, Csanád segít nektek a műtermi igényességben, neki köszönjük a tippeket.

 Ha lehet, ne kezdj bele egyedül a fotózásba, mert kell valaki, aki csak a kutyával foglalkozik, visszahívja, elengedi, neked meg csak két kezed van, és a kamerát is kezelni kell. Ha egyedül csinálod, megőrülsz a végére.

 Expozíció: a fényképezőgépek beépített fénymérői az emberi bőr tónusát veszik alapul, ezért különösen fontos, hogy milyen színű kutyát fényképezel. A világos színű kutyák könnyen túl világosak lesznek ( kiégnek ), míg a sötét kutyákból csak egy fekete paca marad a képen. Ha a fényképezőgépeden van lehetőség expozíció korrekcióra ( +/-), akkor a világos kutyákat exponáljuk sötétebbre (-) , a sötét kutyákat pedig világosabbra (+).

 Figyelem felkeltés: a jutalomfalat és a sípolós labda segíthet, de nehogy „visszanyaljon a fagyi”: mindig figyelj arra, hogy csak a kutya figyelmét keltsd fel, de ne próbáld játékra ingerelni.

 Nyugalom: nagyon fontos, hogy a kutyát próbáljuk nyugodt lelkiállapotban fotózni. Egy játéktól felzaklatott vagy éppen hiperaktív állapotban lévő kutyáról ne akarj portét készíteni.

 Komponálás: nem baj ha kicsit tágabbra komponáljuk a képet fotózáskor, de jó eséllyel így egyetlen végtagját sem vágjuk le a kutyának a képről, később pedig bármelyik képszerkesztő program segítségével le tudjuk szedni a felesleges részeket. Különösen portrénál figyeljünk arra, hogy amerre a kutya néz, arra több teret hagyjunk.

 

 Rövid záridő: mivel a kutyák elég izgágák, így könnyen bemozdulnak a képeken. Akinek lehetősége van, állítsa fényképezőgépét „Sport” fokozatba, másképp megfogalmazva próbáljunk a lehető leggyorsabb záridőt használni.

 Kamera magasság: a legideálisabb magasság ha a fényképezőgép a kutya vállával van egy magasságban, ez nagyon sokszor kúszás-mászáshoz vezet, de így „nem torzul” a kép.

 Háttér: törekedjünk a letisztult vagy életlen háttér készítésére, ha tehetjük, válasszunk olyan hátteret ahol jobban érvényesül a kutyánk színe. És persze kerüljük azokat a szituációkat, amikor a fotón a végén különböző háttér elemek pl. villany oszlop, kandeláber „áll ki” a kutyánk hátából/akármijéből. Láttunk már ilyet.

Élesség: mint ahogy a portré és a természet fotózásban alapvető tétel, így a kutyák esetében is mindig a szem legyen éles a képen.

 Pózolás: ha lehetőségünk van rá, próbáljuk meg leültetni a kutyát, így sokkal könnyebben tudunk portrékat készíteni. Ha lefektetni is sikerül, akkor már biztos a siker.

Hajrá!