Mert az idő egy szívtelen rohadék, azért. Ilyenkor felváltva ostorozzuk magunkat és őt is, hogy miért nem lehetett volna csak most az egyszer, hogy időben kapcsoljunk, de persze mindig gyorsabban elvágtat, mint ahogy feleszmélnénk.

 Az a bizonyos szellemes riposzt. Megvan a tökéletes visszavágó mondat, amivel erkölcsi ÉS stilisztikai magasságaidból földbe döngölöd a vitapartnered, a kellemetlenkedő kollégád vagy épp a hülye exedet – csak éppen félórával később jut eszedbe, mint ahogy véget ért a csörtétek. Sms-ben küldeni a porrá zúzó tromfot meg mégiscsak béna. Üdv a Lépcsőházi Filozófusok Klubjában!

 A csekkek befizetése. Hát igen. Két csoportra osztható a közművekkel bíbelődő népesség fele: az egyik mindig pontosan, azonnal befizeti a csekkeket, és nem érti (sőt, lenézi! tudjuk, hiába is tagadjátok) a másik felét, aki viszont kevésbé jó kapcsolatot ápol az idővel és annak múlásával, ezért folyton folyvást csak akkor eszmél fel, amikor már lejárt a fizetési határidő (vagy neadjisten megkapja a harmadik felszólítást).

 Amikor eszedbe jut egy csodás recept, amit idénygyümölcsből vagy -zöldségből lehet elkészíteni – hopp, aminek múlt héten járt le végképp a szezonja, és már szottyadt, fonnyadt változatával sem találkozol a piacon. Persze ott volt rá több hét, hogy megkreáld a gasztronómia álomalkotását, de valamiért akkor nem is vettél, vagy csak alaprecepteket készítettél belőle. Oké, eperszuflé, találkozunk jövőre!

 Amikor leesik, hogy az a helyes fiú/lány igazából flörtölni próbált veled. „Áá, hogy ő igazából azért nézett olyan meredten.. áhháá!” Persze addigra a lelkes fél már leszállt a villamosról / eltűnt a buliból, te pedig reménykedsz, hogy a közeljövőben még összefuttok ugyanott, és akkor te is időben kapcsolsz, hogy rebegtethesd a pilláidat.

 „Jut eszembe, van az a szuper 50%-os akció a kedvenc üzletemben! Ugorjunk csak el! (félórával később, a bolt bejáratánál) Ja hogy ez tegnapig tartott. Hát oké. (megállíthatatlanul zokog)” – Embertársak, akik épp ebben a pillanatban dobjátok ki keserű szívvel a fel nem használt akciós kuponokat, pacsi!

 Feltenni a naptejet. Tavasszal, ami csalóka, mert még nincs kánikula, de a napnak már van ereje, csak akkor ugrik be, hogy nem ártott volna bekenni magad, amikor a bringatúra közepén szólnak, hogy bájosan rákvörös az arcod.

 A legjobb útvonal: akár több helyre kell menni aznap, és ehhez kéne a legjobb menettervet kitalálni, akár el kell jutnod Dél-Pestről Óbudára, mindig csak akkor jut eszedbe, hogy mi lett volna a legpraktikusabb megoldás, amikor az út nagy részén már végigverekedted magad.

Formába hozni magad a bikiniszezonra. Bár mi alapvetően nem vagyunk a tökéletes alakra rástresszelés hívei, ha már kitalálod, hogy azt a plusz 10 kilót ledobva idén te akarsz lenni a strand bombázója, akkor bizony szívás, ha ez csak májusban jut az eszedbe…

 Amikor a bevásárlás után, már hazafele menet ugrik be, hogy nem vetted meg az egyik hozzávalót az esti főzéshez. Ilyenkor vagy megadóan visszaballagsz, vagy végigpörgeted a fejedben a recept-mátrixot egy olyan kajáért, amihez nem kell az a tejföl, amit elfelejtettél megvenni. Egy kicsit már lázadni is kezdesz a receptek kötöttsége ellen, és buzgón hinni a kreativitás teremtő erejében. Meg a tejföl nélküli rakott krumpliban.

 Elárulunk egy műhelytitkot: amikor írjuk a tízes listákat, néha mi is csak a kommentjeiteket olvasva csapunk a fejünkhöz, hogy „ó, tényleg, ez is bekerülhetett volna„, szóval hajrá-hajrá a kommenteléshez és a jó ötletekhez 🙂