Ha nagylábon élsz, a cipővásárlás maga a pokol. Vagy még annál is rosszabb. A cipőfetisizmus kialakulásának még csak halványa esélye sincs meg, mert folyamatosan szomorú és kellemetlen helyzetekbe sodródsz a lábméreted miatt.

Múltkor a kislábúak legnagyobb kihívásait vettük végig, most jöjjön a másik oldal vendégszerzőnk tollából!

 Hosszú évek alatt hozzászoktál, hogy a cipőboltok kirakatait nem neked rendezik be. A cipőboltba belépve körül sem nézel, egyből az eladóhoz fordulsz, és azt kérdezed, mi van 42-esben.

 Próbálod lazán és könnyek nélkül kezelni, ha a férfi cipőkhöz irányítanak, amikor a rendelkezésre álló cipőméretekről érdeklődsz.

 Megnyugtat a gondolat, hogy „nem is tűnik akkorának” a lábad.

 Pontosan tudod, hogy a férfi kollégáid közül kinél van nagyobb lábad, vagy kihez érdemes fordulni váltócipőért, ha éppen az irodába menet kap el egy nagy zuhé.

 Már nem áltatod magad azzal, hogy egy kinézett csodacipőből lesz a méretedben. Beletörődsz, hogy nincs és nem is lesz soha, mert a női cipők többségét csak 41-esig gyártják.

 Addig hordasz egy cipőt, amíg el nem vásik, és már javíttatni sem lehet. Hülye lennél túl gyakran kitenni magad a cipővásárlás okozta kellemetlenségeknek!

 Itthon és külföldön is bejáratott üzleteid vannak, ahol biztosan tudod, hogy előbb-utóbb találsz a méretedben cipőt. Ritkán kísérletezel újakkal, és csak akkor, ha lelkileg nagyon erősnek érzed magad hozzá, és türelemből is jól állsz.

 Hitet és reményt ad, amikor hozzád hasonlóan nagylábú nőkkel beszélgethetsz, mert ők átérzik az összes mindennapi nyomorodat, emellett új cipőlelőhelyekről adhatnak át titkos infókat.

 Kis híján elsírod magad minden boltban, ahol ötnél többféle nagyméretű cipő van. És persze meg is veszed ezeket.

 Utálod a csigalépcsőket, különösen ha úgy hozza az élet, hogy a keskenyebbik végén kell járnod: életveszélyes a lét, ha nem fér el a lábad.

Köszönjük a szuper cikket Hadobás Nórinak! 🙂