Színésznek készül? Így teheted tönkre! Valószínűleg már felnőtt színészekkel is működik. 

 „És mit tanulsz?” „Színészetet.” „Jé, akkor te színész leszel?” – Á, nem, atomfizikus.

 „Ugye tudod, hogy ebből nem lehet megélni?” – Wow! Fogalmam sem volt, máris átképzem magam könyvelőnek! Vagy mérnöknek. Kösz a figyelmeztetést, én meg még majdnem színésznek mentem. Huh.

 „Mondjál már egy verset/monológot/énekelj!” – Nem kösz.

 „Bírnod kell, hogy mindig néznek, színész leszel./Állj ki oda, add elő magad, színész leszel, nem?” – Na álljunk meg.. A színészeket sem bámulják egyfolytában, és ez a munkám lesz. Ha színpadon vagyok, akkor tessék, nézzenek, de ha épp nem dolgozom, akkor hagyjanak békén.

 „Hogy jegyzel meg ennyi szöveget egyszerre?” – Hát ezt most, hogy magyarázzam meg? Meg tudom jegyezni és kész. Ehhez értek.

  „Te színész leszel… Mondd már, ki az aki [darab/sorozat címe]ben játszik? Az a magas/alacsony/szőke/barna csávó/csaj. Ő a pap/anya/kocsmáros stb.” – Halványlila gőzöm sincs. Miért kellene minden sorozat/film/darab színészgárdáját fejből nyomnom?

 „Csak kiállsz a színpadra és előadod magadat… Nem olyan nagy kunszt ez, megcsinálom akármikor…” – Hát hallod, nem is értem miért tanulom ezt a szakmát évekig… Hozom is a száz oldalas szövegkönyvemet, úgyis jönnek az összpróbák, hajrá, ess neki. Én meg majd nézem, és tanulok a profitól!

 „Akkor te folyton diétázol…” – Persze. Nem is kérek ebédet, tegnap már úgyis ettem. (Amúgy is honnan veszed?)

 „Erre és erre a darabra szerezz már nekem x darab ingyen/szakmai jegyet.” – Mármint légy szíves? Amúgy ha tudok nagyon szívesen, csak ne nézz már sétáló jegyautomatának.

 „Igen, én is akartam színész lenni, játszottam is (általánosban az iskolai ünnepségen felléptem), tudom milyen ez.” – Ja,én is játszottam orvososat gyerekkoromban, nem is értem miért nem praktizálok, mint baleseti sebész évek óta.

Olvasói cikk, köszönjük Zitának!