Rájönni, hogy a párod félrelépett, borzasztó érzés. Nemcsak a párkapcsolatba, de sokszor még a magadba vetett hited is alapjaiban rendül meg. Ilyenkor az agyunk hajlamos túlélési technikákat bevetni, amik aztán szerencsés esetben idővel elmúlnak.

 Mániákusan próbálsz felidézni minden múltbéli apróságot, amik hirtelen új, különös megvilágításban tűnnek fel, és azt hiszed, a maguk módján ezek is jelek voltak, amiket időben észre kellett volna venned.

 Ha ismered a harmadik felet, egyfolytában olyan jeleneteket képzelsz el róla, ahol látványosan bosszút állsz rajta, nyilvánosan megalázod, esetleg egy thrillerbe illő módon végzel vele. Ezek a gondolatok kéjes örömmel töltenek el, még akkor is, ha tudod magadról, hogy a valóságban soha nem lennél képes ilyenekre. De az első időkben ezek a kényszeres képzelgések határozottan jólesnek.

 Ilyenkor kell hirtelen átértékelned az eddigi értékrendedet. Eddig nem értetted, hogyan képesek néhányan egy megcsalás után is együtt maradni, most viszont te is küzdesz azért, hogy sok munka és párterápia segítségével megmentsétek a kapcsolatotokat? Vagy épp ellenkezőleg, azt gondoltad, ezeken felül tudsz emelkedni, és ehhez képest hetek óta zokogsz, és csak cigit és pálinkát vacsorázol? Itt nincs egyetemes, mindenkire alkalmazható Jó Megoldás, neked magadnak kell rájönnöd, hogy neked mi a jó, anélkül, hogy fájdalmas kompromisszumokba menekülnél.

 Az is kemény dió tud lenni, hogy hogyan osszuk ezt meg a környezetünkkel. Valaki rögtön világgá kürtöli a rajta ért sérelmet, mások eltitkolják még a barátaik előtt is a történteket, mert annyira szégyellik az egészet. Akárhogy is, mindenképp érdemes kiönteni a szívünket egy jó barátnak vagy pszichológusnak, különben az egész csak be fog tokosodni, és nehezebben gyógyulnak be a sebek.

 Rendszeresen eszedbe jut, hogyan állhattál volna bosszút a párodon („össze kellett volna törnöm az új laptopját…”). És persze azon is folyamatosan rágódsz, hogy hogyan kellett volna viselkedned, amikor kibukott az egész balhé. Higgadtan az asztalra kellett volna dobni a kulcsot, és kisétálni? Zokogva meggyőzni, hogy menjetek el párterápiára? Éjszakákat végiglelkizni? Vagy…. mégiscsak a laptopot kellett volna összetörni??

 Sokan hajlamosak magukat vádolni a történtek miatt, mintha ők nem lettek volna elég jók a párjuknak. Erről tessék azonnal elfelejtkezni! Nyilván a megcsalás egy párkapcsolati problémának az okozata is lehet, és arról kell is beszélni, hogy mik mentek félre az együtt töltött idő alatt, de soha nem az a magyarázat, hogy TE nem vagy elég jó. Ha a partnered másra vágyik, vagy problémája van a kapcsolattal, de nem elég tökös, hogy ezt nyíltan lerendezze, hanem sunnyog és hazudozik, akkor azt egy pillanatig se vedd magadra.

 Valaki hajlamos a másik végletbe esni, és – főleg, ha ez nem az első precedens – az emberiség felére kiterjeszteni utálatát, lásd „minden férfi a farka után megy”, de azt is tőlük tudhatjuk meg, hogy „minden nő kurva”. Azt mondanunk sem kell, hogy egy ilyen, mélységesen elhibázott általánosítással a saját jövőbeli párkapcsolatai alatt is vágja a fát.

 Szerencsére ez nem általános, de azért van, aki úgy gondolkozik, hogy ha már őt így megszívatta a sors, akkor neki is „jár”, hogy megcsalja a másikat, akár megmarad a régi kapcsolatában, akár újat kezd egy mit sem sejtő partnerrel. Na ez a legrosszabb, amit tehetünk ilyenkor, mert a történetben mindenkit büntetünk: magunkat, partnerünket és néha még a harmadik felet is, aki talán szintén többet vár ettől a kapcsolattól.

 Ha egyszer már megcsaltak, annak is nagyobb az esélye, hogy a későbbi kapcsolataidban gyanakvóbb leszel. „Tényleg a haverjával sörözik ma este?” „Mintha mostanság túl sokat sms-ezne…” Nehéz megmondani, hol húzódik a határ jogos megérzés és paranoia közt (főleg ha egyszer előérzeteid már igaznak bizonyultak), de soha nem szabad elfelejtened, hogy minden új ember és új kapcsolat az életünkben megérdemli a bizalmadat, és azt, hogy tiszta lappal induljon.

 És hogy egy pozitívumról is beszéljünk: amikor évekkel később visszatekintesz az egészre, talán még haloványan fájni fog az emlék, de már tudni fogod magadról, hogy elég erős voltál, hogy túléld, és megint talpra állj. És erre igazán büszke lehetsz!

Képek innen: 3, 5, 8