Már közeleg a tél, és még mindig nem fedezték fel azt a hibernációs megoldást, amivel boldog öntudatlanságban vészelhetnénk át tavaszig. Vértezd fel magad a tudattal, hogy fázósként nem vagy egyedül! Na meg persze rengeteg réteg pulcsival is.

 Ha télen nekiállsz vetkőzni, az olyan, mintha egy fej vöröshagymát bontana az ember: csak jönnek és jönnek lefele az újabb rétegek, és még mindig nem érsz a végére.

  Január-februárban csak a legszükségesebb esetben hagyod el a fűtött épületeket. Cigizés? Felejtős. Leugrani a boltba kajáért? Inkább előkaparod a polc mélyéről a maradék tésztát meg borsókonzervet. Barátokkal találkozni? Ott a chat, és nyitsz egy bort.

 Soha, semmilyen mértékben nem tudtad megérteni azokat, akik azon áradoznak, hogy mennyire szeretik a havat, meg a tél a kedvenc évszakuk. Mi? Hogy? Meg eleve: hogy létezhet olyan értelmetlen sport, mint a síelés?? Amikor az emberek önszántukból kimennek a hidegbe, a szélbe és a hóba?

 Rengeteg menő pulcsid van, amik alatt a legszakadtabb pólót is viselheted, hiszen úgyse veted le magadról a fölsőbb rétegeket egész télen.

 Nem érted, hogy bírják ki az emberek tőlünk északabbra. Azt is minden egyes évben hőstettként könyveled el, hogy sikerült túlélned az itthoni telet. Azon is sokat gondolkoztál már, hogy miért nem vándoroltak az eszkimók soha délebbre.

 Jól ismered azt a rettenetes pillanatot, ami azután következik el, hogy este alaposan és körültekintően bebugyoláltad magad több réteg takaró és paplan alá, hogy egyetlen porcikád se lógjon ki, és akkor… És akkor megérzed, hogy pisilned kell.

 Gondosan taktikáznod kell a kabátjaiddal. Van ugye a legvastagabb kabátod, amit a legnagyobb mínuszokban veszel fel (természetesen több pulcsi fölé), de azt nem szabad idő előtt elkezdeni hordani, mert hozzászoksz, és akkor már semmi nem nyújt elegendő védelmet a hó és jég birodalmában! Ugyanígy vagy a különböző béleltségi fokú csizmákkal is.

 Gyűlölöd azt a mondást, hogy „nincs rossz idő, csak nem megfelelő öltözet!”. Ember! Farkasordító hideg van, miről beszélsz?! Ha meg tényleg úgy öltöznénk fel, ahogy az ösztöneink diktálnák, akkor az emberek nem értenék, hogy miért megyünk tetőtől talpig bebugyolálva és síszemüvegben le a sarki boltig, amikor mások még egy vastagabb polárpulcsiban mászkálnak.

 Te mindig pont abban a pillanatban dőlnél boldogan hátra, hogy végre emberi viszonyokhoz méltó a szoba hőmérséklete, amikor a többiek óbégatni kezdenek, hogy jajj, nyissunk ablakot, mert dögmeleg van, és nincs levegő. Apropó: te is vallod azt a nézetet, hogy a büdöstől még senki nem halt meg, hidegtől viszont már igen.

 Hideg kezek. Hideg lábak. A párod velőtrázó sikolya, amikor hozzádugod a hideg lábad.