2015.01.05.
Ha nem kellett a két ünnep között dolgoznod, akkor bizony egy hatalmas kihagyás után szakad újra a fejedre az össznépi GDP-termelés rád eső része. Ez pedig kínzó kérdéseket vethet fel, miközben ismét megpróbálod felvenni a fonalat, egy dupla adag kávé fölött összeszűkült szemmel meredve magad elé:
“Mi értelme van az emberi létnek???”
“Akkor mostantól tényleg ilyen korán kell felkelnem? És hogyan fogok tudni valaha visszaszokni a reggeli hajnali kelésre a több napos otthonfetrengés után?”
“Vajon a többiek is meghíztak az ünnepek alatt, vagy csak nekem kellett előhalásznom a bővebb cuccokat a szekrényből?”
“Ugye már mindenki elfelejtkezett róla, hogy a kelleténél kissé jobban becsiccsentettem a céges karácsonyi bulin?”
“Mikorra vegyek ki szabit, ami kiszabadít ebből a mókuskerékből, és hogyan fogom kibírni addig?”
“Vajon tényleg mindenkinél elfogyott már otthon a bejgli, vagy csak spúrságból nem hoztak be?”
“Ugye ma még nem lesz sok meló? Tényleg, miért nincsen beszoktató hét, amikor még nem kell igazából dolgoznunk, csak barátkoznunk a gondolatával?”
“Honnan szerezzünk ebédet? Vajon a kétheti házi koszt után még borzasztóbbnak fog tűnni a sarki kifőzde kínálata?”
“Na már egész sok idő eltelt… Micsodaaa, még csak fél 11 van??? Mikor szabadítasz meg, ó, Uram, a szenvedéseimtől???”
“Nézzük csak, mikor is lesz a következő hosszú hétvége…?”
Képek innen: 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10
