Ha nem kellett a két ünnep között dolgoznod, akkor bizony egy hatalmas kihagyás után szakad újra a fejedre az össznépi GDP-termelés rád eső része. Ez pedig kínzó kérdéseket vethet fel, miközben ismét megpróbálod felvenni a fonalat, egy dupla adag kávé fölött összeszűkült szemmel meredve magad elé:

„Mi értelme van az emberi létnek???”

„Akkor mostantól tényleg ilyen korán kell felkelnem? És hogyan fogok tudni valaha visszaszokni a reggeli hajnali kelésre a több napos otthonfetrengés után?”

„Vajon a többiek is meghíztak az ünnepek alatt, vagy csak nekem kellett előhalásznom a bővebb cuccokat a szekrényből?”

„Ugye már mindenki elfelejtkezett róla, hogy a kelleténél kissé jobban becsiccsentettem a céges karácsonyi bulin?”

„Mikorra vegyek ki szabit, ami kiszabadít ebből a mókuskerékből, és hogyan fogom kibírni addig?”

„Vajon tényleg mindenkinél elfogyott már otthon a bejgli, vagy csak spúrságból nem hoztak be?”

„Ugye ma még nem lesz sok meló? Tényleg, miért nincsen beszoktató hét, amikor még nem kell igazából dolgoznunk, csak barátkoznunk a gondolatával?”

„Honnan szerezzünk ebédet? Vajon a kétheti házi koszt után még borzasztóbbnak fog tűnni a sarki kifőzde kínálata?”

„Na már egész sok idő eltelt… Micsodaaa, még csak fél 11 van??? Mikor szabadítasz meg, ó, Uram, a szenvedéseimtől???”

 „Nézzük csak, mikor is lesz a következő hosszú hétvége…?”