Ahol cikk van, ott komment is van, a komment mögött meg ott van az ember. Tízfélét számoltunk össze.

 Az elsőző. Szerencsére egyre kevesebb cikk alatt találkozunk vele.
 Az összeesküvés-elméletek feltétlen híve: pár nagyívű kanyarral ugyan, de bármilyen témáról kifejti, hogy a tudjukkik tehetnek róla, ezt is a chemtrail-gépekből szórták ránk, vagy épp a gyógyszergyárak áldozatai vagyunk. Bámulatos.
 Akinek nincs pénze. Teljesen mindegy, hogy büfékről, Michelin-csillagos éttermekről, nyaralásról, vagy érdekes új könyvekről írunk, mindig odabiggyeszti: „Jó, hát akinek telik rá!” Esetleg: „Szép-szép, de miből?”
 A zsurnalisztika szakos: „Ezt nevezitek újságírásnak?” illetve „Remélem ezért a cikkért senki nem kapott pénzt!” Szeretnénk itt válaszolni: de, rengeteg-rengeteg pénzt kapunk ezért, MINDIG!
 A teljesen fogalmatlan: mindent nagybetűvel ír, a helyesírás pedig olyannyira nem erőssége, hogy néha kétségeink támadnak, ő tényleg ugyanazt a magyart beszéli, mint mi? „HA ELMENENEK DOGOZNI MAJD EGYBO MEGTUDNAK MI A JOVILAK!”

 Ellentéte, a nyelvtannáci: nagyítóval a kezében les a hibákra, majd ha talál egyet, ízekre szedi a teljes cikket, mintha egy ártatlan elütés a teljes szöveget tönkretenné. Neki nyilván tönkre is teszi, hiszen ez a hobbija. Ha csak egyszerűen szól, hogy hibáztunk, akkor persze hálásak is vagyunk neki, javítjuk, és mindenki boldog.
 Aki elégedett ugyan a cikkel, de hozzá tudna tenni: „Nagyon jó kis recept, de én még megbolondítanám egy kis vegetával/füstölt sajttal.” – írja egy gasztroblogon, de lakberendezői készségeit is megvillantja a sztár-stylist előtt: „Szép-szép így, de nem vagyok oda ezekért a neon színekért, de egy tojássárga párnával talán ki lehetne egyensúlyozni.”
 A politizálók: képesek egy tortacsipkékről szóló cikk alatti beszélgetést is nagyon gyorsan úgy kanyarítani, hogy hopp, „erről is a Gyurcsány tehet.” Vagy hopp, „erről is a Viktor tehet”. Tényleg, még észbe se kapsz, és már a költségvetés problémáiról olvasol, ahelyett, hogy ártatlan Pinterest ötleteket nézegetnél.
 A bennfentes: étteremkritikák alatt a Kommentelő Álruhájába Bújt Tulaj, üzleteknél egy korábban ott dolgozó eladó, vagy egyszerűen valaki, aki ismer valakit, aki ismer valakit… Általában vaskos pletykákkal, vagy szórakoztató sértődöttséggel érkezik, mi pedig popcornnal a kezünkben várjuk a beszélgetés kibontakozását. Egy veretes kurvaanyázást is képes azzal lezárni, hogy „Ennyike. Szép napot!:)”.
 És végül jöjjön kedvencünk, a Kedves Olvasó: „Nagyon jó lett ez a cikk, érdemes elolvasni!”. Benneteket nagyon szeretünk! <3