Utazni sokféleképpen lehet:  van, aki az első perctől az utolsóig megtervezi, van, aki random indul el, van, aki végigparázza, és olyan is, aki végigélvezi. Jön a tavasz, itt az ideje utazni!

A precíz. Az egy dolog, hogy minden előre meg van tervezve a szállástól a napi programokig, de a precíz túlmegy a sima tervezésen. Már a reptéren észreveszed messziről, amikor vízhatlan műanyag borítékból veszi elő az okiratokat és a makulátlan beszállókártyát. Pénz és okmányok egyik fele szigorúan övtáskában, másik fele eldugva a bőröndben.

A parás. Már az utazás előtt majd’ megőrül, mi lesz. Mi lesz, ha ellopják a pénzt – mert azt olvasta ott lopnak! – mi lesz, ha mégse jó napra foglalta a szállást – napi háromszor megnézi a visszaigazoló emailt – és mi lesz, ha nem lesz jó idő. Vagy ha…

A hedonista. Ha a repülőn – főleg, ha fapadoson! – pezsgőző embert látsz, akkor ő a hedonista személyesen. Számára az utazás az első perctől az utolsóig maga a mennyország, minden percét kiélvezi. Mindegy, hogy amúgy mennyit keres, ha utazik, nem spórol. Egy pohár bor a napon városnézés közben? Persze! Minden este étterem? Naná! Aztán buli? Simán!

A random. Nem tervezget, hirtelen dönt, de akkor simán megvesz egy hétvégi repjegyet, mert mondjuk épp 20%-al olcsóbb. Vagy mert látott egy filmet Párizsról, és már úgyis rég vett ki szabit. Egy biztos: rossz dolgok nem fognak történni vele.

A tervezgetős. Jó előre megveszi a jegyet, legyen szó vonatról vagy épp repülőről (kivéve, ha kocsival megy). Excel táblát/jegyzetet vezet a napi programokról, tudja, hova hogyan lehet majd eljutni, mi mennyibe kerül, hol a legjobb étterem, mi fér bele egy napba. OK, utóbbit néha kicsit benézi. Ő az, aki biztosan be fog jutni azokba a múzeumokba, ahová hónapokkal előbb kell időpontot foglalni.

Az utolsó pillanatos. Valamikor vett egy jegyet/lefoglalt egy szállást, csak hát ugye azok a fránya hétköznapok…. Aztán ül az irodában, ránéz a naptárra és rájön, hogy mindjárt utazik. Jobb esetben a járatemlékeztető email nyitja fel a szemét. Ezek miatt ő az, aki az utazás előtti napokat/napot pánikos pénzváltással, pakolással, és a „tuti, hogy elfelejtek valamit” érzéssel tölti.

A low budget. Már a repülőn finom saját készítésű szendviccsel rukkol elő, de az utazás többi részére is ezt tervezi. Amit tud, bepakol otthonról, igyekszik az utazáson és a szálláson is spórolni, és bár majdnem a hedonista ellentéte, biztosan ő lesz az, aki maximálisan kihasználja a napokat és megnéz minden fontos látnivalót. Altípusa a szállodai reggelin szendvicset készítő.

A komfort zónában maradó. Jó barátja az övtáska, az all inclusive és a városnéző busz. Nem az az ember, aki egy idegen városban szeret eltévedni, vagy ne adj isten valami fura helyi kaját kipróbálni az utcai büfében. Szereti a bevált márkákat, tuti felbukkan egy Burger Kingben és inkább Heinekent iszik, mint valami helyi sört.

Az UTAZÓ. Vállán jól bevált hátizsák, szinte egybenőtt a hátával, rajta még az előző tripből maradt reptéri biléta. Ki sem pakolja a kedvenc utazótáskáját, így a bepakolás sem okoz neki gondot. A repülőn lazán varázsol elő egy felfújható nyakpárnát – mi miért nem gondolunk rá soha? – a neszesszerében hosszú évek kutatómunkájának köszönhetően minden megtalálható, ami egy 7-20 napos utazásra kellhet. Terve nincs, persze az első megállót mindig tudja, de utazni pont azért szeret, hogy a dolgok csak úgy megtörténjenek vele.

Az ember, aki ott sem volt. Ő az, aki lekéste a gépet/megbetegedett/váratlanul közbejött neki valami. Egyébként minden társaságban van mindig egy valaki, aki valahogy mindig kimarad vagy lemarad az utazásokról. Ismeritek?