2015.04.21.
Jegyzőkönyvek, zh-hegyek, “fiam, zavar a neonfény?”
Jegyzőkönyvet írni arról is, hogy melyik lábadat tetted ki először reggel az ágyból.
Mikor három héten keresztül folyamatosan tanulsz egy vizsgára, majd a tanár közli, hogy meglenne a kettes, de a jobb jegyért vezess már le egy körintegrált. Nem megy? “Hát kolléga, sajnos ez most kevés lesz. Majd legközelebb!”
Pí, omega, fí, szumma és integráljel mindenhol. Mondom MIN-DEN-HOL. Számok helyett.
Amikor egy amúgy is nehéz zh-ban nem adnak meg egy fontos adatot: “Nem baj az kolléga, mérnök lesz, le tudja vezetni a jegyzetben fellelhető -nagyjából hatcsillió- képletből paraméteresen is!”
A rendes zh előtt egy nappal: “Van pót?” A rendes zh kezdése után egy perccel: “Van pót!”
Rajz. És még több rajz. Annál is több rajz. “…..válaszát ábrával is indokolja!” , “Rajzolja fel a …….. karakterisztikáját!” , “……..Rajzot is készítsen!” Ismerős?
Beadás előtti utolsó konzultáción: “Persze kolléga, ez már így jó lesz, bőven ponthatár felett vagyunk! Az eredményhirdetéskor: “Hát sajnos ezt vissza kell dobnom, úgyhogy készítse el újra. Persze ez így már csak 0 pontot érhet”
“Nem érti, kolléga? Nem gond, mert én sem. De majd zh-ra már biztos megérti. Ja holnap zh?” Nagyon köszi.
Mikor a zh-t 320 hallgató írta meg, és ebből 300 megbukott: “Kollégák, járni kéne előadásra!”
Minden nehézségével együtt csak az lebeg a szemünk előtt, hogy amikor VÉGRE VÉGE, elmondhatjuk, hogy megcsináltuk, túléltük, mérnökök vagyunk!
Köszönjük a cikket, Luca!
