Jegyzőkönyvek, zh-hegyek, „fiam, zavar a neonfény?”

Jegyzőkönyvet írni arról is, hogy melyik lábadat tetted ki először reggel az ágyból.

Mikor három héten keresztül folyamatosan tanulsz egy vizsgára, majd a tanár közli, hogy meglenne a kettes, de a jobb jegyért vezess már le egy körintegrált. Nem megy? „Hát kolléga, sajnos ez most kevés lesz. Majd legközelebb!”

Pí, omega, fí, szumma és integráljel mindenhol. Mondom MIN-DEN-HOL. Számok helyett.

Amikor egy amúgy is nehéz zh-ban nem adnak meg egy fontos adatot: „Nem baj az kolléga, mérnök lesz, le tudja vezetni a jegyzetben fellelhető -nagyjából hatcsillió- képletből paraméteresen is!”

A rendes zh előtt egy nappal: „Van pót?” A rendes zh kezdése után egy perccel: „Van pót!”

Rajz. És még több rajz. Annál is több rajz. „…..válaszát ábrával is indokolja!” , „Rajzolja fel a …….. karakterisztikáját!” , „……..Rajzot is készítsen!” Ismerős?

Beadás előtti utolsó konzultáción: „Persze kolléga, ez már így jó lesz, bőven ponthatár felett vagyunk! Az eredményhirdetéskor: „Hát sajnos ezt vissza kell dobnom, úgyhogy készítse el újra. Persze ez így már csak 0 pontot érhet”

„Nem érti, kolléga? Nem gond, mert én sem. De majd zh-ra már biztos megérti. Ja holnap zh?” Nagyon köszi.

Mikor a zh-t 320 hallgató írta meg, és ebből 300 megbukott: „Kollégák, járni kéne előadásra!”

Minden nehézségével együtt csak az lebeg a szemünk előtt, hogy amikor VÉGRE VÉGE, elmondhatjuk, hogy megcsináltuk, túléltük, mérnökök vagyunk!

Köszönjük a cikket, Luca!