Sokunk számára Márquez regénye kamaszkorunk egyik meghatározó irodalmi élménye volt – amivel persze teljesen összefonódott a könyvborító képe is. Lássunk más klasszikus darabokat is! Nektek melyik tetszik a legjobban?

Az első kiadás borítója 1967-ben:

Arra emlékeztek, hogy a tyúkmotívum hol tűnik fel?

„A várakozásban kiveszett a combjából az erő, melléből a keménység, természetéből a lágyság, de szívében épen megmaradt az őrület.”

„...az időt is érik ütések és balesetek, miáltal darabokra törhet, és otthagyhatja egy szobában valamelyik örök szilánkját.”

Válogatásunk legvidámabb és legabsztaktabb darabja:

„Ennyi maradt a múltból, amely nem bírt tökéletesen elenyészni, mert egyre csak enyészett, végtelenül önmagát emésztve, és úgy múlt el minden egyes pillanatban, hogy az elmúlása sohasem lett mulandó.”

Itt pedig az egyik – sokunk számára jól ismert – magyar borító.

Borító Macondo látképével:

Ha már 100 éve is volt, hogy utoljára olvastad, az aranyhalakra akkor is tuti emlékszel még.

„De még mielőtt elért volna az utolsó verssorhoz, már tudta, hogy soha többé nem lép ki ebből a szobából, mert úgy volt elrendelve, hogy a tükrök (vagy trükkök) városa szétszóródik a szélben, és kihull az emberek emlékezetéből, mihelyt Aureliano Babilonia végez a pergamenek megfejtésével, és hogy mindaz, ami írva vagyon bennük, öröktől fogva és mindörökre megismételhetetlen, mert az olyan nemzetségnek, amely száz év magányra van ítélve, nem adatik még egy esély ezen a világon.”