Illatok, amik részei a nyaralókban, szakszervezeti üdülőkben és nyári táborokon nevelkedett közös tudatunknak, és együtt kiadják azt, amit csak egy igazi balatoni nyaralás adhat a szaglóreceptorainknak.

Maga a Balaton. Van az a semmivel össze nem keverhető Balaton-illat – na jó, bárdolatlanabb orrúak édesvízszagnak titulálhatják-, ami a vízpart közvetlen közelében terjeng, de néha már a vonaton megérzed, ahogy megérkezel valamelyik vízközeli helyre. Helló víz, helló nagy kékség!

Kicsit zöld, kicsit sárga, susog a parti szélben, esti békakoncertek otthona, kiskacsák lelőhelye. Bizony, a nádas. Érzed az orrodban az illatát?

Ha már Balaton, muszáj szót ejtenünk a hazai fast foodok császáráról, a lángosról. Mindegy, hogy a sima sós, a tejfölös-sajtos, az édes vagy a pimpesebb töltött variánsok rajongója vagy, a lángos- és olajszag ugyanolyan kötelező eleme a balatoni strandélménynek, mint a fecskében fröccsöző öregurak, vagy a hideg víz miatt sikongató tinilányok.

A zsírpapíron egyensúlyozott forró lángos mellett szintén elmaradhatatlan kedvenc az édes főtt kukorica is. Ha a ropogós sárga szemekre gondolsz, neked is csorog már a nyálad? Imádjuk otthon is, ínyenckedve, vajasan, megfűszerezve és grillen kicsit odakapatva, de a balatoni strandos kukoricának akkor sincs párja.

Ha már kinn ücsörgünk a napon, ugye rendesen védjük a bőrünket? Ma már ezerféle illatban gyártják a naptejeket, de így is van egy közös illat, ami egy balatoni nyaralást sem kerülhet el. Hát még régebben, amikor kb. kétféle illat létezett. Bronzolaj mindenek felett!

A napozáshoz persze a strandolvasmányon és keresztrejtvényen túl egy stratégiai ponton elhelyezett fekvőhely is dukál. Ki plédre, ki törölközőre esküszik – de a klasszikus, napon melegedett gyékény illatába fúrni a fejünket visszatérve a vízből = NYARALÁS.

Minden strand és balatoni sétálóutca közös metszete, az úszógumiárus is rejt nosztalgikus illatokat: a tűző napon felforrósodott gumimatrac/úszógumi/strandlabda illata átmelegíti a mi szaglóreceptorainkat szívünket is.

Mindenkinek más a balatoni kötelezők listája (pl. egy jó Bergmann-krémes Füreden, vagy velős pirítós Csopakon), de hisszük, hogy a lángos-főtt kukorica-hekk soron velünk együtt sokan végigmennek. A hekkek roppanós lisztbundája, forró, hófehér belseje csodás illatokat áraszt hát még ha fehér kenyérrel, kovászos uborkával nyomjuk, párás poharakban érkező fröccsökkel!

Ha visszavánszorogtunk szállásunkra, naptól kissé kábult fejjel kiöblítjük a fürdőruhánkat, hogy azonmód ki is akasszuk az erkélyre, vagy az udvarba – és a napon száradt fürdőcuccok aztán újabb jellegzetes illatot tesznek hozzá a nagy balatoni illattérképhez.

És végül jöjjön az elmaradhatatlan esti illat: bográcsozás a távolban – szerencsésebb esetben a közelben. Hagymás-paprikás pörköltszaft, készülő halászlé füstös illatát hozza a szél, reméljük nektek is jut belőle!