Márpedig jogsit szerezni muszáj! – nyomasztott minket a környezetünk, mert sokan alapértelmezettnek veszik, hogy úgyis lesz autód, és úgyis mindennap használni fogod. De mi van, ha mégsem?

Azt sem tudod, hol van a jogsid. Sőt lehet, hogy annyit költöztél azóta, hogy az utolsó két költözést már ugyanannak a ki nem pakolt doboznak az alján vészelte át.

Ha véletlenül mégis a kezedbe akad a jogsid, nagyon rácsodálkozol a fényképedre, mert amikor csináltattad, még teljesen máshogy néztél ki, más frizurával és súlycsoporttal rendelkeztél. Elgondolkozol azon, hogy ha igazoltatna a rendőr, el se hinné, hogy ugyanaz az ember vezeti a járművet, mint aki a fotón van.

Apropó, mikor is jár le a jogsid? Nem lepődnél meg, ha kiderülne, hogy már rég lejárt.

Néha elgondolkozol azon, hogy ha – mint egy akciófilmben – egy drámai vis maior hatására hirtelen a kormány mögé kéne vetődnöd, mert csak így menthetsz meg valakit / vagy az egész világot, akkor képes lennél-e elnavigálni vagy egyáltalán beindítani a járművet, vagy a te akciófilmed nagyon gyorsan véget érne.

Gáz-fék-kuplung… várjunk csak! Fék-gáz… Vagy kuplung-fék…?? Nem mernél rá megesküdni, hogy a pedálok pontosan milyen sorrendben vannak. A kuplungnak meg már a funkciója és a használati módja se rémlik.

Mindig elhatározod, hogy most már aztán tényleg feleleveníted a tudásodat, hogy ha bármikor szükséged lenne rá, akkor ne lehessen zavarba hozni. De aztán rájössz, hogy annyi jobb program van, mint megkérni egy autóval rendelkező ismerőst vagy rokont, hogy kísérjen el egy üres Tesco-parkolóba.

Amikor az anyósülésen ülsz, és próbálod a sofőrt elnavigálni valamerre, teljesen gyalogos/biciklis a gondolkodásod, mintha soha nem is vettél volna részt egyetlen tanfolyami órán sem.

Hacsaknem vagy gyakorló bringás, már nem is emlékszel a KRESZ-szabályokra. Az autósokra vonatkozó részek így is teljesen kiperegtek a memóriádból.

Ha megkérdezik, hogy van-e jogsid, akkor először automatikusan nemet mondasz, majd elkezdesz magyarázkodni, hogy igazából van, csak nem használod, ami – azért valljuk be – a gyakorlatban majdnem ugyanaz.

 Néha arra gondolsz, hogy teljesen értelmetlen volt megcsináltatni a jogsidat. Eljátszol a gondolattal, hogy mennyi minden másra költhetted volna azt a pénzt. Aztán úgy vagy vele, hogy ááá, biztos jól jön még egyszer, csak gyakorolni kéne! (Ld. 6. pont)