Egyedül lenni szuper dolog, csak ezt hajlamosak vagyunk néha elfelejteni. Ha van kapcsolatunk, a szabadidőnket igyekszünk együtt tölteni, a kis időt, ami a munka és a család között marad, meg a barátokkal. Ha meg nincs kapcsolat, rinyálunk, miért nincs. Aztán egyszer csak felülünk mondjuk egy vonatra, kinézünk az ablakon és ellep a nyugalom. De fura! Egyedül vagyunk. De jó!

Utazni! Csak úgy nekiindulni a nagyvilágnak, nem kell hozzá El Camino, de távol-keleti repülőjegy sem. Mikor foglaltál utoljára egy napra szállást mondjuk a Balatonon, csak magadnak? És mikor ébredtél egyedül idegen helyen úgy, hogy tudtad, az egész nap csak arról szól és abban a tempóban, ahogy csak te akarod?

Biciklizni a természetben. Nincs meditatívabb, mint a fák között suhanva csak azt figyelni, hogy a kerék irányban maradjon, az arcodat pedig a szélbe tartani.

Elmenni egyedül kávézni. Kiülni a teraszra, vagy be, az ablakba, és csak nézni az embereket, bambulni ki a fejedből. Hogy elvihetik-e a széket? Persze. Hogy vársz-e valakit? Nem, senkit, kösz, egyedül vagyok.

Matiné moziba menni és egyedül megenni egy bödön pop-corn-t. Olyan filmet választani, amit lehet, hogy más cikinek tartana, de téged kifejezetten érdekel. Belesüppedni a moziszékbe és indulhat a délután!

Piacra menni. Nem azért, mert kell, nem gyorsan, elintézni a bevásárlást, hanem passzióból. Megtapogatni a zöldségeket, elmélázni a húspultnál, meginni egy kávét a talponállóban, receptötleteket kérni a néniktől. Elmegy vele egy kényelmes délelőtt.

Kiállításra menni. A saját tempódban csoszogni teremről teremre, leülni a legjobban tetsző kép előtt, elolvasni a feliratokat és addig maradni, ameddig csak akarsz.

Futni. Ha rendszeresen futsz egyedül, na jó, a saját playlisted társaságában, tudod mire gondolunk. Ha még nem próbáltad, megsúgjuk, hogy jönnek az enyhe esték, a legjobb idő, hogy elkezdd!

Otthon lenni, egyedül. Ha egyedül élsz, nyilván nem érted, mi benne a poén, de ha van párod/lakótársad, biztosan bólogatsz. Nagyon de nagyon szükségünk van rá néha, hogy egyedül szöszmötöljünk a lakásban, úgy, hogy senki sem lát. Nem mintha bármi szégyellnivaló lenne, hacsak az üvöltve végigtolt youtube-ozás a kedvenc kamaszkori számokkal nem az.

Szombat pizsamában, egyedül. Nem dolgozni, nem mosni, nem felöltözni. Pizzát rendelni és sorozat-maratont tartani. Ti mikor csináltatok ilyet utoljára?

Terveket szövögetni. Mert igen, ennek is kell dedikált idő. A terveket nem lehet csak úgy jártunkban-keltünkben szőni, időt kell adni nekik. Kell egy pohár bor, vagy egy jó tea, jegyzetfüzet, vagy csak a képzelet, hogy néha átgondoljuk, mit is szeretnénk. Legyetek néha egyedül, jó lesz!