Lefáraszt egy hosszúra nyúló, csacsogós ebéd a kollégákkal? A lelked mélyén örülsz, ha elmarad egy buli? Szeretsz egyedül lenni? Akkor üdv az Introvertált Klubban!

Több olyan időre van szükséged, amikor egyedül lehetsz, magaddal foglalkozhatsz, és feltöltődhetsz. Még ha jó is a társaság, egy idő után úgy érzed, te már telítődtél elegendő impulzussal – most köszönöd szépen, de visszavonulnál, hogy feldolgozd őket. Ha cigizel, számodra a cigizés is ennek a szent és sérthetetlen, magányos szertartása, és utálod, ha ilyenkor jönnek oda a többiek dumálni egyet.

Már számtalanszor megkaptad, hogy „De hát miért nem vagy egy kicsit nyitottabb?? Nem olyan nehéz az!!!” Mondani sem kell, mennyire imádod az ilyen cseszegtetést. Persze, hogy könnyű, azért is ment neked… várjunk csak, mikor is? Soha??

Utálsz telefonálni. Inkább némán hagyod a telefont egész nap, és csak azt hívod vissza, akinél úgy érzed, hogy feltétlenül muszáj.

Irtózol a small talktól, a kedélyes csacsogástól. A „Hogy vagy?” és „Mi újság?” kérdésektől lefagysz, és csak a válladat vonogatod, hogy semmi különös, még ha azon a héten fel is fordult az egész életed.

Nem ritka az sem, hogy vágysz arra, hogy extrovertáltabb lehess. Néha irigyled azokat, akiket mindenhova hívnak, és mindenki ismeri őket. Aztán rájössz, hogy igazából neked nincs kedved elmenni mindenhova, ahova hívnak, és nem vagy kíváncsi mindenkire… De pont ezért, ha néha erőt veszel magadon, és elfogadsz egy felhívást, annál feltűnőbb lesz a jelenléted, mert mindenki rácsodálkozik, hogy végre eljöttél, nem pedig csak ígérgetted.

Kevés embert engedsz magadhoz igazán közel. Úgy lelkileg, mint fizikailag. Egyrészt bármennyi embert is ismersz, kevesen mondhatják el magukról, hogy a legszűkebb baráti körödhöz tartoznak, velük viszont igazán mély és szoros a kapcsolatod. De azt se nagyon értékeled, ha az emberek kéretlenül – és váratlanul – betülekednek az intim zónádba. Amit ők egy random haveri vállcsapkodásnak vélnek (sőt annyira automatikusan csinálják, hogy fel sem tűnik nekik), az számodra egy agresszív támadás a tested és az intim zónád ellen. Hátrébb az agarakkal!

Kisebb csoportokban sokkal könnyebben oldódsz fel. Ha csak két-három emberrel kell beszélgetned, vagy együtt dolgoznod, sokkal felszabadultabban viselkedsz, mintha ugyanezekkel az emberekkel kell együtt lenned, csak nagyobb létszámban. Olyankor automatikusan a háttérbe húzódsz, sőt az sem ritka, hogy feszengeni kezdesz.

Péntek esti bulika? Kösz, nem, itthon is remekül elvagyok a könyvemmel! Nem érzed magadban a kínzó vágyat, hogy a szabadidődet nagy tömegben, buliról bulira járva tölthesd el. Kiválóan érzed magad egyedül, fel sem tűnik, ha egy egész hétvégén nem szóltál senkihez.

Jó hallgató és megfigyelő vagy – sokszor jobban kiismered a többi embert, mint extrovertáltabb társaid. És persze attól még, mert nem vagy hangadó, nagyon is megvan a finoman cizellált véleményed a környezetedről.

 A zárkózott nem feltétlenül egyenlő az önbizalomhiányossal. Egy extrovertált ember is lehet a lelke mélyén önbizalomhiányos, és introvertáltan is lehetsz magabiztos. Egyszerűen csak szükséged van a saját térre – és nem feltétlenül van szükséged mindig társaságra.