2015.10.28.
Az irodai társas interakciók legnehezebb helyzete az, amikor például egy szobányi kolléga egyszerre kezd éhes lenni. Felfűtött indulatok, szaggatott, vad mozdulatok, elfúló félszavak, kétségbeesett kutatás a kajautalvány után. Ismerős?
Ha már annyira éhes, hogy ennek hangot ad, akkor ne basztasd, hogy bírja már ki, mert még csak dél van, és tessék, itt vagy példának okáért te, te nem is vagy éhes. Ezek az érvek nem fogják meggyőzni.
Ha együtt mentek enni, ne kezdj el hosszasan tanakodni és bizonytalankodni, hogy az A., a B., a C. vagy esetleg a D. kajálda lenne a legjobb, mert az utca közepén faképnél hagyhat, és elrobog egyedül a legközelebbi helyre, ahol max 5 percen belül ételhez juthat.
Ne pont akkor kényszerítsd beszédre, amikor az első falat pár centinyi közelségbe kerül a szájához.
Ha nem sürgős, ne sózz rá munkát, pont mielőtt indulna ebédelni. „Jaj Ferikém, amíg még készülődnek a többiek, nem oldanád meg ezt a dolgot?” Nyilván a melómegoldás sokkal tovább fog tartani, mint amíg összevárjátok ebéddel a többieket, és ők fognak majd várni szerencsétlenre.
Ami még rosszabb: amikor odaülsz mellé, hogy figyeld, ahogy megcsinálja a munkát, és közben gusztálgatod a már kikészített kajás dobozát. „Jaj, mit hoztál, rántott húst? Nagyon guszta!!” – Miközben ő még inkább ácsingózik rá.
És közben ne számolj be neki arról, hogy te mit ettél hétvégén / reggelire / öt perce, ebédre (mert előrelátóan te már kajáltál a meló előtt).
Ne várd el, hogy a közös kantinban minden egyes „Jó étvágyat!” felkiáltásra ugyanolyan lelkesen válaszolgasson, sőt hogy egyáltalán válaszolgasson, mert még megeshet, hogy ha egymás után lép be és köszön 30 kolléga, akkor szerencsétlen nem tudja megenni az ebédjét.
Ha nem tudjátok megoldani az ebédet rendes időben, akkor ne kezdj anélkül majszolni az áldozat előtt olyan rágcsát, amit meg lehet osztani, anélkül, hogy nem kínálod meg belőle. Nem fogod tudni vele felvenni a szemkontaktust, mert könnyes szemekkel a kezedben lévő ropira fog meredni mindvégig.
Ha kicsit csípősebb a humorod, ne most kezdj el tréfálkozni vele. A humorfaktor észlelésének a szintje az éhesség mértékével fordított arányban csökken. Azaz a szenvedő fél nem fogja poénra venni a csipkelődést, és hisztizni kezd. Vagy éppenséggel elevenen széttép.
Ha nagyon végletessé válna a helyzet, akkor kerüld el. Nagy ívben. Messzire. Várd meg, amíg helyreállítja a vércukorszintjét, és jóllakottan újra képes mosolyogni, derűs színben látni a világot, és csak akkor közelítsd meg.
