McDonald’s, Burger King, KFC, EPIC Burger – bármelyikről is legyen szó, dolgozni vagy enni jársz oda: ismered ezeket az embereket.

Az ember, aki csak a kasszához érve kezdi el kitalálni, hogy mit szeretne rendelni, és szemmel láthatóan nem érti a menüket. Hogy akkor a menü azt jelenti, hogy egy hamburger egy üdítő és egy krumpli? NAHÁT!

Az ember, aki képtelen variálás nélkül rendelni: „Egy Whoppert kérek, de majonéz, hagyma és paradicsom nélkül.” „Esetleg vegyük ki a húst és a salátát is, és hívjuk mostantól majonézes zsemlének?” Még jobb, ha kivetet ezt-azt és hozzátetet ezt-azt. Nyilván ő is épp előtted áll, és épp akkor talál fel új kompozíciókat, amikor sietnél valahova.

Az ételallergiás. Végtelenül hosszas konzultációkba megy bele a dolgozókkal az összetevőkkel kapcsolatban, amit egyrészről megértünk, senki nem szeret anafilaxiás sokkot kapni, másrészről mindig pont előttünk áll ő is…

A kuponos kimaxolós: képes valahogy úgy kombinálni a papírcetlikkel, aranykártyákkal és mobilappokkal, hogy a végén úgy tűnik, a kasszás fizet neki, miközben ő alig bírja elcipelni a kajával megrakott tálcát.

A gyűjtő: Happy Meal, Kölyökmenü, ajándék bögre egyremegy, neki mind kell, és meg is szerzi. Igazi fanatikus, akinek szenvedélye előtt meghajlunk – ám ha véletlenül elfogyott valamelyik, olyan drámai jelenetet rendez, hogy inkább visszaveszik egy másik vásárlótól csak menjen már.

A pisilős: semmit nem akar venni, csak beslisszanna a legközelebbi mosdó egyikébe. Fejből tudja a kódot, vagy ha kell, menet közben felcsíp egy blokkot, amivel beosonhat.

A pénzezők: aki megpróbálja húszezressel vagy 500 euróssal kifizetni az egy darab sajtburgert, vagy aki egy kisebb városnak rendel, és aztán húszforintosokban fizet – és azt is a pultra szórja ahelyett, hogy a kasszás kezébe adná. Egy ideális világban már a Paypassos kártyák sem kellenének, csak erősen rágondolnánk az összegre és már vonnánk is a számlánkról pillanatok alatt.

A lecsúszós: aki képtelen feldolgozni, hogy Pumpkin spice latte ősszel kapható, vagy hogy a fagyis, hideg frissítők csúszidőszaka nem január, hanem a kánikula. Lélekszakadva érkezik, hogy elvigyen egy hónapok óta nem kapható speckó szendvicset, és amikor nincs belőle, akkor elvárja, hogy a gyorséttermi dolgozó májat, kaviárt, halszószt TALÁLJON bele valahol a fagyasztórekeszek mélyén, mert ő ezidáig nem tudta megkóstolni.

A másnapos: látszik rajta, ahogy remegő szájszéllel választ a legkevésbé gyomorirritáló és leggyorsabban felhozó lehetőségek között, miközben a pultba kapaszkodik, hogy ne essen össze. Mi a vaníliás shake, sajtburger, kóla kombóra szavazunk – csak mondjuk.

És végül de nem utolsó sorban: a melegedők. Van aki állásinterjút vezényel, van aki az ingyenwifire hajt, van aki tanulni jön, és van aki nyelvórát tart. Sokan még arra sem veszik a fáradságot, hogy egyáltalán vegyenek valamit, csak beülnek és kész.

Kiket hagytunk ki?