Fenyő nélkül nincs… nem! Kevin nélkül nincs… nem! A Von Trapp család nélkül nincs karácsony! Idén is elhozza a Jézuska nekünk minden idők legszebb családi történetét. (Meg majd a húsvéti nyuszi is biztos.) Vendégszerzőnk írása következik!

December 27-én ember legyen a talpán (de jó korán), aki megnézi reggel 6:15-től, de december 30-án pótolható, sőt még január 2-án is. Addig is következzen 10 dolog, amit nem tudtál az idén 50 éves Muzsika hangjáról.

A film igaz történeten alapul. Sőt az igazi Maria Von Trapp szerepelt is a filmben!

Mariát nem nevelőnőnek vette fel Georg Von Trapp, hanem az egyik gyermeke mellé, aki nagyon beteges volt, tanítónak. De a többi gyermeket is hamar megszerette, sokat tanultak és énekeltek együtt.

Íme az igazi Von Trapp család:

Nem akarom senkinek összetörni az álmait, de a valódi Mária (életrajzi írása alapján) nem volt szerelmes a kapitányba. Viszont rajongott a gyerekekért, és kedvelte Georgot, ezért nem habozott a lánykérés után. S saját bevallása szerint az évek során nagyon megszerette a férjét. Még három gyermekük született.

(Julie Andrews sem tudta komolyan venni szerelmüket a kapitánnyal. Az első csók azért forgott ellenfényben, csak sziluettekkel dolgozva, mert Andrews folyton elkuncogta magát.)

Ha valaki többet tanult földrajzból, mint hogy merre lehetett bauxitot bányászni kishazánkban, az valószínűleg elgondolkodott, hogy hogyan tudott a Von Trapp család Salzburgból átsétálni Svájcba.

Segítek, sehogy! Persze egy amerikai filmtől ne várjuk el, hogy hű legyen az európai domborzathoz. 😀
A család vonattal menekült Olaszországba, onnan Hollandiába, majd Amerikába.
Utazásuk után egy nappal záratta le Hitler a határokat.

A kapitány 42 éves volt, mikor elvette a 21 éves Máriát.

Közel ekkora korkülönbség volt a Liesl-t alakító Charmian Carr és a kapitányt játszó Christopher Plummer között. Charmian későbbi memoárjában bevallotta, hogy teljesen belehabarodott az apját játszó Plummerbe, aki szintúgy nem volt közömbös Charmian iránt, de ebből nem lett több soha egyszerű flörtnél.

Christopher Plummer nem igazán élvezte a film forgatását. Túlságosan sziruposnak tartotta a történetet. Ellenérzéseit finom osztrák ételekbe és annál is jobb sörökbe fojtotta. Nem csoda, hogy nagyon sok egyenruháját és egyéb kosztümét kihízta. Sőt, a hangverseny felvétele alatt rettenetesen részeg volt. Mentségére szóljon, hogy pont úgy tűnt, mintha nagyon meg lenne rendülve az Edelweiss éneklése közben. Bámm, színészet!

Hasonló probléma esett meg a Grétit játszó Kim Karath-tal is. Hogyan foglalsz le egy kislányt a forgatási szünetekben? Itt egy brezel, ott egy wiener schnitzel, na még egy kis mozart kugeln… Nos, sikerült is felszednie vagy 10 kilót a forgatás végére. Ahogy a család sétál át a hegyeken, nem is látható az arca, mert az már nem a Grétit játszó, addigra elég ’nagy’ lány volt, hanem egy rögtönzött dublőr.

Julie Andrews a „Supercalifragilisticexpialidocious”-szal szórakoztatta a gyerekeket. Mivel a Mary Poppins még nem jelent meg, mikor a film készült, a gyerekek azt hitték Andrews nekik találta ki a dalt. Ő pedig nem cáfolta. 🙂

Évente 300 000 ember látogatja Salzburgot, csak A muzsika hangja miatt. Több buszos és biciklis körút is körbeviszi az érdeklődőket a híres forgatási helyszíneken, ilyenkor mindenhol (értsd, mindenhol) énekel valaki egy dallamfoszlányt a filmből. A kolostor csengőjét leszerelték, mert unták már a látogatók nagyszerű ötletét, hogy Máriát keressék. A gazebo-t át kellett helyezni kevésbé zavaró helyszínre, mert minden nap, óránként legalább egyszer felcsendül a „You’re sixteen, going on seventeen” kezdetű dal.

A Mirabellgarten mindig telve van a szökőkúton sétálókkal, a lugasban futkosókkal, lépcsőn ugrálókkal és mindig hangos a különböző nyelveken énekelt dó-ré-mi dallamaitól. 🙂

Egy igazi hardcore rajongó végig is énekli az összes dalt a megfelelő helyszíneken. (Már ahova el/bejut.)

Mindezek után még extrémebb az információ, hogy Ausztriában egyáltalán nem ismerik a filmet. (Németországban sem, de az egy fokkal érthetőbb.) 1965-ben 2-3 hétig vetítették a mozik, de azóta nem mutatták be sehol. Nincs a karácsonyi, húsvéti, egyszerű hétvégi műsorszórásban, így a salzburgi lakosok igen nagy százaléka értetlenül áll a danolászó tömeg előtt. Mindenesetre köszönik a fogyasztást, szóval jó képet vágnak hozzá. 🙂

Azért amikor a Residentplatz-ot feldíszítették horogkeresztes zászlókkal, és SS katonák masíroztak a téren 1965-ben, kicsit megfagyott a helyi, egyáltalán nem informált lakosokban a vér.

Köszönjük a szuper ünnepi filmposztot Bettikának!