…és itt most nem a legdurvábbakra gondolunk, hogy kiraboltak, vagy már nincs meg a ház, mert leégett. Inkább csak rinyálunk.
Például arra nem jó hazatérni, hogy a bevásárlás idejére otthon hagyott mosógép elárasztotta a fürdőszobát. Senki nem akar egy tengerbe hazaérni, hacsak nem igazi tengerről van szó!
De az sem az igazi, amikor hűtőbe vagy megsütni szánt, romlandó kajákkal megrakva hazaérsz a sötét lakásba és konstatálod, hogy nincs áram. És a telefonod, amin kétségbeesett üzeneteket hagynál – de legalábbis kiposztolnád a Facebookra a nyomorod – 2%-on áll.
Vagy ott van az a helyzet, amikor a gázóraleolvasó dühödt cetlijét találod, hogy már megint nem voltál otthon szerda délután fél 2-kor. Ciki vagy!
Aztán ott van a büdös. Amikor a konyhaszekrény vagy a zöldségeskosár mélyén rejtőző egyetlen rohadó vagy penészedő zöldség összeszedi minden erejét, és rádküldi a bűz-nehézlovasságot.
Kutyások kedvéért: amikor arra érsz haza, hogy a kedvenc ágyneműdnek/papucsodnak/táskádnak/faladnak ANNYI!
Párnapos elutazás után: tetszhalott növényeket találni a lakásban. A vitorlavirág különösen rossz néven veszi, ha elutazol!
Vagy képzeld el, hogy hazaérsz, és azt veszed észre, hogy kakaó, kávé, tea vagy valami más jópofaság csorog a konyhaablakodon. Panelosok hanyag felső szomszéddal biztos ismerik az érzést!
De egy nagyobb eső utáni beázásra hazaérni is elszomorító. Hazacsapatsz teljesen megázva, csuromvizesen, és azt látod, hogy az egyik sarokban fenyegető sötét foltok jelentek meg a plafonon. Csipp-csöpp. Szipp-szipp.
Jaj, hát majd kihagytuk a legalapabbat! Amikor arra érsz haza, hogy a lakótársad, életed párja, vagy épp a kedves családod kizárt a lakásból. És persze jó eséllyel nagyon-nagyon mélyen alszanak, képtelenség felébreszteni őket. Másztál már be erkélyrácson a lakásba? Pacsi!
És végül egy igazi köszönd magadnak: amikor hazaérsz a kupis lakásodba, és rá kell jönnöd, hogy ez bizony azért ilyen kupis, mert így hagytad. Hol vannak azok a kismanók, amik a Disney-filmekben mindig megjelentek segíteni?!