A magyar mediterráneum, a Sun City! Szeged lakói tényleg érzik a mediterrán életérzést: kell annál többet mondani, minthogy egymás után jön a Szabadtéri Játékok, a SZIN és a halászléfőző verseny?

Ha azt mondjuk: Boszorkánysziget. Nem mindegyik város tudhat magáénak ilyen misztikus nevű városrészt (és hozzá hátborzongató történetet). Az összes magyarországi boszorkénypernek több mint a fele Szegeden zajlott le – szerencsére a szegedi felpaprikázott közhangulat helyett ma már csak a szegedi paprika a jellemző.

Ha azt mondjuk: nagyteszkó. Ha nem is a nagyteszkónál laksz, tuti van olyan ismerősöd, aki ott lakik.

Ha azt mondjuk: Kerek Perec. Tegye fel a kezét, aki nem beszélt még meg találkozót a Kerek Perec elé! És várakozás közben nem mélyedt el a kirakatbeli kis manók sürgés-forgásában 🙂

Ha azt mondjuk: árvíz. Ha szegedi vagy, akkor jól ismered az árvizet. Ez formálta a város jelenlegi arculatát, erre emlékeztet a nagy emlékmű a Tisza-parton, és pár évente mindig beköszönt. És amitől mások már pánikolnának, te rezzenéstelen arccal csak üdvözlöd, mint egy rég látott, kellemetlen ismerőst.

Ha azt mondjuk: a Sárga. Ami másnak csak egy szín, neked egy klassz vízparti rész, tele egyedi, lábakon álló nyaralókkal, vicces buheramegoldásokkal, és persze folyamatos küzdelemmel az árvíz ellen. Mondjuk ki: a Sárga a magyar Velence!

Ha azt mondjuk: halászlé. Mert minden szegedi tudja, milyen az Igazi Halászlé, még ha nem is eszi. Az, hogy a bajaiból lett hungarikum, egy igazi arculcsapás minden érző szívű szegedinek. Le veled, gyufatészta! Vivát, passzírozott alaplé!!!

Ha azt mondjuk: „A közművelődésnek”. Ha szegedi vagy, rögtön be fog ugrani, melyik közintézmény homlokzatán olvasható ez. (Ha mégse ugrik be, súgunk: egy szökőkút és két oroszlán is van előtte…)

Ha azt mondjuk: Sing Sing. A legendás szegedi szórakozóhely, aminek a neve rárímel a közeli börtönre is. Vagy lelkesen látogatod, vagy lelkesen hirdeted, hogy soha nem tetted be oda a lábad. És ha már Mars tér és környéke: ki nem evett már egy jó lángost a piacon?

Ha azt mondjuk: Dankó Pista. Ritka az, amikor egy cigányprímásnak állítanak köztéri emlékművet. A szegediek ebben is élen járnak: a szegedi származású legendás muzsikusnak nemcsak a Kass Szállónál áll szobra, de még az egyik szegedi IC járat is az ő nevét viseli.

Ha azt mondjuk: Lófara. Mindenki másnak egyszerűen egy ló hátsóját jelentené. A szegedieknek (és főleg a jogászhallgatóknak) azonban a belváros egyik szívcsakrája.

+ 1: templomra néző jakuzzi is csak itt van, a szegedi Art Hotelben.
A fotó jogvédett: tizdolog.hu tulajdona.

Ki vele, szerintetek miket hagytunk ki? 🙂