Téged is jó eséllyel elkapott tiniként a láz a fehér ingben, zselés hajjal éneklő szépfiúkért? Akkor a következő jelenségek ismerősök lehetnek, mint egy magas hangú szólózás a szerelmes szám közepén:

Volt legalább egy rosszul nyomott pólód, fekete vagy fehér alapszínben, rajta a kedvenc bandád fotójával, ami két mosás után megrepedezett és szétjött. Persze utána is hordtad még egy darabig.

Sokkal hatékonyabban fejlesztetted a némettudásodat, mint az iskolai órákon, mert a leggazdagabb elérhető kontentet külföldi előadók esetén legtöbbször a német Bravo szolgáltatta. És hát a hülyének is megérte csilliárdokat otthagyni az újságárusnál, hogy megtudhassa, mi a legújabb botránya a mindig őrült Robbie-nak!

Apropó, újságok: volt, akit a sztorik meg a legújabb pletykák érdekeltek, volt, akit meg leginkább a plakát az újság közepén. Amit természetesen szinte képtelenség volt úgy kiszedni, hogy ne tépődjön ki egy kis papír a kapocs miatt.

Amikor a thrillerekben végre megtalálják a sorozatgyilkos rejtekhelyét, az mindig az utolsó centiig ki van plakátolva képekkel. Na mármost pont ugyanígy nézett ki a te hálószobád a plakátokkal és újságkivágásokkal. A fal eredeti színét nem is nagyon lehetett látni.

Tudtad az összes versszöveget. Meg az egész diszkográfiát, a kiadókkal együtt. Meg a csávó születésnapját. Meg a menedzserének meg a családtagjainak a keresztnevét. Kiváló memóriafejlesztési gyakorlat volt – milyen kár, hogy ennyi értelmetlen információra!

Romantikus fantazmagóriákat szőttél arról, hogy hogyan, milyen körülmények között jönnétek össze (Egy koncert után? Egy külföldi nyaralás során? A lehetőségek száma szinte végtelennek tűnt!), és hogy miként telne vele a boldog, örökké glamúros élet, és milyen szerelmi vallomásokat írna hozzád a számaiban.

Voltak törések, amikor kiábrándultál egy bandából. Megvan az a drámai pillanat, amiről soha nem hitted, hogy egyszer bekövetkezik, hogy meguntad az addig kedvenc számodat, és azon vetted észre magad, hogy továbbléptettél? És persze ugyanígy jöttek a nagy fellángolások, amikor belezúgtál egy bandába vagy bandatagba, és mániákusan hallgattad a számaikat újra és újra és újra és újra. Ha nem fülessel, akkor ezzel rendkívül boldoggá tetted a családtagjaidat.

Amikor bejött a net, te rögtön arra kezdted használni, hogy információkat halássz a plátói szerelmedről. Akkor még nem tematikus Tumblr vagy Facebook oldalon gyűjtötték össze a képeket és infókat, hanem gagyin dizájnolt, nagyon alap rajongói oldalakon, ahol mappákba voltak rendezve a sajtófotók aktuális kedvenceidről, borzasztó felbontásban és sokszor torzítva. De ez neked nem számított, ha egyszer láthattad a csávót egy új szettben és beállásban!

Felosztottátok a barátnőitekkel a bandatagokat. Akkor is nagyon örültetek, ha ugyanabba voltatok szerelmesek, mert még inkább összekovácsolt titeket a hasonló érzés tudata. De akkor is, ha mindenki másba volt szerelmes, mert tudtátok, hogy így legalább nem lesztek gondban, ha a banda tagjai esetleg szerelembe esnek veletek!

És most, ha visszagondolsz rá, közepes mértékben szégyelled magad, hogy hogyan lehettél ekkora rajongó csitri. Nyugi, ezen a ciki időszakon mindenki átesett! 😀

Új zenék