2016.05.30.
A jó könyvet onnan ismerni fel, hogy olvassuk, olvassuk, és nem tudunk szabadulni tőle. Saját ügyünknek érezzük a főhős igazát, és olykor-olykor szerelembe is eszünk. Bár lenne abból a nemes lelkű főszereplőből egy példány a valóságban is, mennyivel könnyebb lenne az életünk… Összegyűjtöttünk nektek 10 regényhőst, akikbe habozás nélkül bele tudnánk szeretni!
Ulpius Tamás (Szerb Antal – Utas és holdvilág)
Rejtélyes, titokzatos, hangyányit depresszív, művelt, borongós… „Meglátjuk” és egyből akkora hangerővel kezd el süvölteni a fejünkben/szívünkben a „majd én megmentelek” jelzőcsengő, mint hat ködkürt. Plusz, ha nem is tartósan, de életünk egy-egy szakaszában mind éreztük már úgy, hogy vágyunk egy ilyen sötét lovagra, akinek csak a mi szerelmünk hozhat megváltást.
Mr. Darcy (Jane Austen – Büszkeség és balítélet)
Mr. Darcyba beleszeretni nem is igazán közhely, hanem inkább olyan kötelező érvényű tapasztalat, amelyen minden olvasni szerető lánynak át kell esnie. És nem csak a vizes inges jelenet miatt, amit kristálytisztán látunk a szemünk előtt. Itt van egy férfi, a maga hibáival, aki szíve hölgyéért képes belátni, hogy tévedett. Emellett tőle telhetően becsületes, sármos, és akkora kastélya van kerti tóval, hogy egy hétig tudnánk úszkálni benne. Na nem mintha az ilyen külsőségekre adnánk, de rossz kedvünk azért nem lesz tőle.
Colin (Boris Vian – Tajtékos napok)
Bár ízlések és pofonok, de van egy olyan mélységes meggyőződésünk, hogy a világ egyik, ha nem a legszebb szerelmi története a Tajtékos napok. Itt van egy félszeg fiú, aki szerelemre vágyik, és meg is találja Chloé oldalán. Minden olyan szépen alakulna, ha… Az egész történet egyszerre szívet melengető és szívet facsaró. Ahogy látjuk Colin elszánt küzdelmét, amit azért folytat, hogy Chloét megmentse, egyszer csak azon kapjuk magunkat, hogy menthetetlenül odavagyunk ezért a tisztaszívű srácért. Innen köszönjük Viannak, hogy megadta őt nekünk.
Paul Kemp (Hunter S. Thompson – Rumnapló)
Nem állítjuk, hogy amikor úgy kezdődik egy karakter bemutatása, hogy: kiégett, alkoholista újságíró, az a legjobb indítás. De ha mondjuk kellő fantáziával sármosnak képzeljük el és hozzátesszük, hogy Mr. Kemp fogja magát, és meg sem áll Puerto Ricoig, akkor azért kezdünk megenyhülni. Meg arra gondolni, hogy igazán magával vihetne minket is. Kempnek ráadásul van esze, vagány, és elvileg mi is ülhetnénk az oldalán, mikor a tengerparton száguldozik egy csodás kabrióban.
Miklós (Gárdos Péter – Hajnali láz)
Túlélni a túlélhetetlent, felépülni egy végzetesnek tűnő betegségből, és addig levelezni egy ismeretlen lánykával, ameddig teljesen egymásba nem szeretnek? Hát mi az abszolút romantika, ha ez nem? Ráadásul annyira elszoktunk az udvarlástól, hogy egy ilyen kitartó férfinak csak nagyon, nagyon nehezen tudnánk ellenállni. Hogy a főszereplőt a filmvásznon Schruff Milán jelenítette meg, csak könnyíti a beleszerelmesedésünket.
Rob Fleming (Nick Hornby – Pop Csajok Satöbbi)
Nem állítjuk, hogy Fleming nem a lúzer egy típusának megtestesítője, de emlékeztet minket azokra a régi szép időkre, amikor válogatás kazettát kaptunk szívünk választottjától… A zenei ízlés feltárása a másik előtt igazán intim, bensőséges gesztus! És ezért is szeretjük annyira Rob figuráját is.
Philip Marlowe ( Raymond Chandler – Hosszú búcsú)
A morózus, whiskey kedvelő magándetektív karaktere igazából számos Chandler regényben feltűnik, a Hosszú búcsú (más fordításokban Elkéstél Terry) mégis az egyik kedvencünk. Van valami elképesztő, megfoghatatlan romantika (nem a szerelmetes romantika, hanem a klasszikus, nosztalgikus, értitek na, hogy milyen…) Marlowe és Lennox barátságban. A regény hősnői persze mind beleesnek a macsó detektívbe, és velük együtt egy kicsit mi is.
Daru (Grecsó Krisztián – Megyek utánad)
Grecsó hőséhez, vagy mondhatjuk úgy is, alteregójához már csak azért is nehéz nem kötődni, mert egy abszolút közülünk való karakter, aki akár a mi régi osztálytársunk is lehetne. Olvasva a történetét, kicsit minden szakításánál vele fájt a szívünk és kicsit minden alkalommal szurkoltunk, hogy ő legyen az ő. Vagy inkább, hogy mi legyünk a nagy Ő, mert egy Darut…szóval egy Darut el tudnánk képzelni magunk mellé.
A Mester (Bulgakov – A Mester és Margarita)
Az az igazság, hogy ha kéne, most beköltöznénk abba az alagsori lakásba, ahol mi a kanapén heverve olvasgatnánk, vagy nemes egyszerűséggel csak csodálnánk korszakalkotó regényt gépelő szerelmünket. Sőt, messzebbre megyünk, az ördöggel is alkudoznánk csak azért, hogy visszakapjuk őt. Úgyhogy mi a magunk részéről megértjük Margarita Nyikolajevnat, és egy kicsit irigyeljük is.
Jay Gatsby (F. Scott Fitzgerald – A nagy Gatsby)
Ezzel az egész Gatsby dologgal összefüggésben csak annyit szeretnénk mondani, hogy ha van regényhősnő, akinek örömmel lekevernénk egy nevelő jellegű maflást, akkor az Daisy Buchanan. Ezúton szeretnénk azt is jelezni, hogy ha Gatsby ránk bízta volna a szívét, akkor nem úgy végezte volna, ahogy!
