Megvan az az érzés, amikor hazatérve diadalittasan a bevásárlásból rájövünk, hogy amit vettünk, az valójában van otthon? Nem baj, legalább most majd egy ideig nem kell venni…:)
Fehér póló, fekete top, egyszerű és praktikus ruhadarabok. Mindig azt hisszük, elveszett, vagy nincs meg, kikopott, ebből úgysem elég. Aztán hazaérve betesszük a fiókba az új darabot a többi, ugyanilyen megfontolásból megvásárolt ezer közé.
Liszt. Ugyan ki tudja már, hogy múltkor mennyi maradt, elég lesz-e a sütéshez, amit tervezünk – gondoljuk, és cipeljük máris haza az új kiló lisztet. Az mindegy, hogy a liszt rakományunkból egy fél városnak tudnánk lassan kenyeret sütni.
Juhuu! Végre! – Ezt érezzük, mikor végre eszünkbe jut a boltban venni egy celluxot, szöget, apró háztartási kiegészítőt. Persze pár nap múlva rájövünk, hogy otthon is van belőle ezer, csak sohasem ott, ahol keressük. „Elfogy úgyis, mindig kell!”
Vaníliás cukor. Tegye fel a kezét, akinek legalább 10-15 tasak sorakozik otthon!
C-vitamin. Valahogy sosem tud elfogyni, mindig találunk belőle, egyszerűen azért, mert minden gyógyszertári látogatáskor biztonság kedvéért veszünk egyet (van, akinél az aszpirinnel, fejfájás gyógyszerrel van ugyanez).
Tampon. Tele vele a lakás és az összes táskánk – még a pasinké is – mégis a kellő pillanatban pont nincs nálunk. Így veszünk még egy dobozzal. „Úgyis elfogy!”
A – színárnyalat behelyettesíthető – farmer. Miért van az, hogy amint bemegyünk a ruhaüzletbe, eszünkbe jut, hogy kell egy farmer. Olyan, ami végre jól áll. Minden egyes alkalommal újra nekigyürkőzünk, próbálunk, válogatunk, majd megtaláljuk a tökéleteset. Ja, hogy tavaly ugyanebből az árnyalatból már vettünk egyet? Hát, ööö, elhordjuk!
OK, ez nem teljesen az újra megvevés esete, de ide sorolhatók a táskák. Mert, hogy PONT az a táskaméretünk nincs soha, ami kell, ezért mindig veszünk egyet. Ami körülbelül pontosan ugyanolyan, csak egy kicsit kisebb, más árnyalatúbb, de nincs az a férfi, akinek ezt el lehetne magyarázni.
Váza, bögre, kancsó, vagyis csetresz. Csak ne engedjenek minket antik piac és lomi közelébe, mert minden egyes alkalommal csinálunk egy „jó vásárt”. Mert alkudni isteni! Aztán a friss portákát betesszük a többi mellé a lomtemető polcra, rosszabb esetbe raktárba.
Ritkábban használt fűszerek. Szegfűszeg, fahéj, szerecsendió. Egyszerűen mindig elbizonytalanodunk a boltban, és inkább veszünk egyet, ne kelljen lemenni a boltba érte főzés közben!
Nektek mi? Mosópárna? WC illatosító? Ceruzaelem?
