…mert erről nem lehet eleget beszélni. Mostanra túljutottunk az 1.0-ás alaptípusokon, mint a kezdő Facebookozó nagyik vagy a büszke újdonsült szülők; újabb és újabb Facebook-ismerősfajták nőnek fel a szemünk láttára!

Csak úgy lefényképezni azt, amit az étteremben eléd tesznek: bocs, de elég basic. Ma már minimum kókusztejes chiapudingot vagy karfiolpizzát kell ahhoz villantanod, hogy egyáltalán indulhass a Facebookra kajákat posztolók ligájában. Instagramon a #paleo #cleaneating nagyon fontos hashtagek, ha erre gyúrsz.

Apropó, gyúrás! Tegye fel a kezét, akinek nincsen súlyzós edzéseket végző és arról gyakran posztoló ismerőse! (Vagy épp ő maga.) Minden szakzsargon, ismétlésszám, izom latin neve egy kis kikacsintás a többi edző felé. Lábnappal viccelődés kötelező! Ők a kaják mellé/helyett fehérjeporokat vagy vitaminokat is posztolnak.

A futás önmagában már szintén nem elég. A maratoni idők mellett az új kor social médiára is érzékeny futói a legújabb cipőkről de még inkább a legeslegmenőbb tapaszokról posztolnak. Ha nincs rajtad kineziotape, nem vagy elég jó futó. Bocs.

Színező emberek. Az elmúlt években óriás menőséggé váltak a felnőttszínezők, és persze az ember hajlamos azt hinni, hogy ő színezte ki a lehető legszebben az adott oldalt, ezért aztán jó is megosztani másokkal.

Újabb váratlan kaszt az orchideatulajdonosoké. Minden bimbó kipattanása, mi több, már a bimbók ígérete gyötörni kezdi a hobbikertészt: ez olyan szép, hogy meg kell osztani a barátaimmal!

Aztán ott vannak a hedonisták: tengerpartokról, pálmafák alól csekkolnak be hétvégéről hétvégére, kedvenc képaláírásuk a „Szar az élet.”, „Már megint nehéz az élet.” vagy egyszerűen csak „Napom. Életem.”.

Ne feledkezzünk meg a kivándorlókról és a hazatelepülőkről sem. Ők attól függően hogy épp megfonták-e a maguk kis kolbászkerítését, vagy még csak a pálya széléről keresik a lehetőségeket, néha elragadtatottan, néha nem is titkolt gyűlölettel posztolnak a kinti viszonyokról. Vagy az itthoniakról. Egy kis belpolitika itthonról, egy kis tejfölhiány kintről, „jön valaki? kéne cigi és túrórudi”.

Aztán ott vannak az ismerős-tisztogatók. „Ha valaki még egyszer posztol xy témában, azt azonnal törlöm!”, fenyegetőznek. Ha ez nem lenne elég, időnként baljóslatú üzeneteket tesznek közzé: „Néhányatok nem köszön, ha találkozunk az utcán. Ezek szerint nem is vagyunk ismerősök? Ma végigmegyek a Facebook ismerőseimen, és holnap reggel már sokkal kevesebben lesznek. Ha holnap még látod ezt az üzenetet, megnyugodhatsz…”. Huh.

Ez pedig pont aktuális: ugye mindenki ismerősi körében tucatjával vannak sportági szakértők? Legyen az labdarúgás, úszás vagy éppen ökölvívás, vannak olyan sokoldalú szakembereink, akiknek bizony véleménye van a magyar sport jövőjéről, sportolóink felkészüléséről, és minden fontosabb esemény előtt, közben és után e véleményüknek hosszú bekezdéseken keresztül adnak büszkén hangot.

És végül ne feledjük el az utolsót, aminek még pontosan 2 napig van aktualitása (de aztán behelyettesíthető fuvarozásra, vízvezetékszerelésre, Forma 1-re): „Hahóóó, nincs valakinek számomra egy Sziget-jegye? ;))) :könyörgő tekintet”. Igen, ők az ingyenélők a közösségi média erejét és a cserekereskedelmet kihasználók.