Mindannyian keressük az utunkat, hogy mi az a szakma, amiben minél jobban kiteljesedhetünk – és nem mellesleg meg is tudunk belőle élni. Néha ez lassabban és nehezebben megy.
Amikor egyre jobban elkezded gyűlölni a hétfőt. Pedig jól tudjuk, ilyenkor nem a hétfővel van baj, hanem a munkahelyeddel.
Amikor nem érdekelnek a szakmabeli témák. Ha bejön egy újdonság, ami érdekes lehet a szakmádban, akkor te csak vállat vonsz rá.
Amikor rájössz, hogy évek óta nem fejlődtél szakmailag, és lelkileg sem töltekeztél a munkádból.
Amikor egy pályakezdő jön a munkahelyedre, és te nem érted, hogy hogyan lelkesedhet ennyire, hiszen ebben az égvilágon semmi érdekes nincs.
Amikor azon ábrándozol, hogy elmész egy teljesen más munkakörbe, ami kevesebbet fizet ugyan, de legalább nem kell azt csinálnod, amit most.
Amikor minden ürügyet és halogatást kitaláltál már, csak hogy egy kicsit később kelljen nekikezdened a munkádhoz.
Amikor elképzeled magad 15 év múlva, és beleborzongsz, hogy ugyanebben az állásban kellene akkor is dolgoznod.
Amikor elgondolkozol azon, hogy átmész egy másik, hasonló céghez, de aztán rájössz, hogy ott is ugyanazt a munkát kellene végezned, úgyhogy inkább hagyod az egészet.
Már nem tudod, hogy a munkakörödet utálod, vagy alapvetően dolgozni nem szeretsz. Persze amikor kapsz egy kicsit is érdekes vagy számodra érdekesnek tűnő feladatot, akkor a lehető legnagyobb lelkesedéssel állsz neki.
Amikor emlékeztetned kell magad arra, hogy szükséged van a fizetésedre, és nem hagyhatsz csak úgy itt csapot-papot.
