Ha már egyszer sok időt töltünk utazás alatt a reptéren, akkor töltsük ezt a legszórakoztatóbb tevékenységgel: embertársaink megfigyelésével!

Az első alkalommal utazó: mindentől meg van rettenve, elveszett lélekként kóvályog a nagy csarnokokban. Mindent tízszer ellenőriz, a járat és a kapu számát, nagyon készséges a reptéri alkalmazottakkal, és retteg, nehogy besípoljon az ellenőrző kapu, vagy gyanúsnak találjanak egy arckrémes tégelyt, őt magát pedig kommandósok hurcolják el gyanús elemként. Rettegésének másik kedvenc témája, hogy lezuhan a gép – ami rejtélyes összefüggésben állhat a bekapcsolt mobilokkal, úgyhogy biztos ami biztos, már idejekorán kikapcsolja.

A morózus: aki a korán induló gép miatt hajnalok hajnalán kelt, és még nem képes befogadni a külvilág ingereit, mindenre zsörtölődéssel válaszol. A várakozási idő alatt magába roskadva ül valamelyik műanyag széken, és zenét hallgat, vagy csak néz maga elé.

A késő: minden egyes alkalommal van egy ember, aki csak akkorra ér oda loholva, amikor már zárják az adott járat kapuját, vagy a nevét mondják be a hangosbemondón.

Az új Newton: ő az, aki újraírja a fizika törvényeit. Bármekkora is legyen az ingyenesen felvihető csomag maximális mérete, neki meggyőződése, hogy fel tud vinni egy kétszer akkorát, ha pedig ellenőrzéskor bele kell tuszkolni a szabvány keretbe, akkor azt ő beletuszkolja. Vagy nem. Ilyenkor magára vesz még 5 réteg ruhát, hogy kisebbre tudja préselni a táskát.

A kint dolgozó: ha Londonba vagy Berlinbe mész, akkor a járaton tuti előfordul pár ember, aki most tesz épp egy rokonlátogató hazaruccanást. Ha még nem régóta él kint, akkor lelkesen beszédbe elegyedik veled elmesélve legújabb élményeit, tapasztalatait.

Az utolsó percben észbe kapó: aki, bár vagy 20 perce áll sorban, csak akkor kezdi el kipakolni a táskáját, vagy előhalászni a check-in papírt, amikor sorra kerül. Így feltartja a sort, amit ő is érez, és ezért még inkább elkezd ügyetlenkedni.

Aki kikéri magának ezt a hercehurcát: szerinte a reptéri ellenőrzéseket csak azért találták ki, hogy őt szívassák, sőt a legnagyobb terrorista hadurak is csak azért szövetkeztek, hogy a szigorúbb ellenőrzési rendszer kikényszerítésével az ő kényelmét csorbítsák fondorlatos módon.

Aki már itt elkezdte a turistafotók készítését: ha nyaralás, akkor nyaralási fotók, és a nyaralás már a reptéren elkezdődik, nem? De. A „Kicsimmel becsekkoláskor”, „Kicsimmel a sorban”, „Kicsimmel sikerült felférnünk a reptéri kisbuszra 🙂 „, „Juhííí, mindjárt felszállunk!”, „A gép szárnya”, „A gép szárnya felhőkkel”, „A felhőktől nem látszik, de épp Franciaország fölött járunk 🙂 ” című örökbecsű alkotások fotográfusa ő.

A siető: aki elsők között akarja feladni a csomagját és becsekkolni. Ha ehhez fizikai figyelmeztető jelzéseket (ún. „lökdösődés”) kell igénybe venni, hát rajta ne múljék! Ő az, aki – abban a minutumban, hogy földet ért a gép – mindenkit félretaszítva pakol és rohan, hogy mielőbb elhagyhassa a gépet, és felszállhasson a reptéri kisbuszra, mintha az nem csak azután indulna el, hogy begyűjtötte az összes utast. Miéééééért?

A stag party-s csapat: a legénybúcsús baráti társaság, akik most jönnek Angliából növelni a magyar GDP-t, vagy épp most mennek haza, a kettő csak a részegség idültségi fokában különbözik, mert persze már idefele is lerészegedtek. No és persze alkoholos befolyás alatt egyik sem az a csendes, magába húzódó, megfigyelő típusú srác, úgyhogy mindenki igyekszik halló- és cefreszagtávolságon kívül maradni, ami – valljuk be – lehetetlen.

Utazastipp.hu