Valamit valamiért. Kertvárosi/vidéki egyetemistaként először nagyon örülsz, amikor kifogod álmaid legalacsonyabb rezsijű, legolcsóbb albérletét. Ráadásul külön nyíló szobákkal! Aztán 1-2 év után elkezded értékelni a gyerekszobádat és tervezni a kitörést, valami kevésbé konvektoros, kevésbé gangos, kevésbé lepukkant lakásba…

Ez van, szégyelled. Bár akkor sem tartottál volna itt szívesen lakásavatót, mikor ide költöztél, de amikor néha a barátaid megkérdezik, hogy felugorjanak-e egy sörre, inkább a sarki kávézóba invitálod őket.

Valószínűleg sokan laktunk olyan albérletben, ahol a „vizesblokk” minden, csak nem hívogató. Nehezen lehúzható, nyikorgó láncos WC-k, rozsdás kádak, koszos fugák, imádkozásra begyulladó vízmelegítők, szevasztok.

De hallottunk olyan albiról is, ahol a kád a konyhában volt. Csak hallottuk, mert mi olyan helyen soha…

Ha mégis úgy jön ki a lépés, hogy vendég érkezik, a rendelkezésedre álló összes színes ikeás pokrócot beveted, hogy letakard a széket, az asztalt, a szekrényt, a polcot, a kanapét, a…mindent. És nem a kupi miatt…

Igen, az enteriőr probléma, vagyis minden maradjon csak szépen úgy, ahogy beköltöztél. Nem tüntetheted el a valaha szebb korokat megélt posztszocialista bútorszettet, amely a mustársárga, a hányászöld és a vörös legocsmányabb árnyalataiban pompázik. És igen, abban a szekrényben kell tárolnod a ruháidat is.

Az ezer éves konvektor, amivel keserédes a viszonyod: meleget adó kattogó életveszély. A gázszerelőt pedig nagyon szereted, mert már párszor megmentette az életedet, amikor a kis műszere kijelezte az „enyhe gázszivárgást”. A kémény épségéért azóta is szoktál imákat mormolni.

Az előtted ittlakó kolóniák hátrahagyott emlékei ízléstelen matricák képében elevenednek meg a legindokolatlanabb helyekre felragasztva. Nem tudod leszedni őket, mert az évek során eggyéváltak a fallal, meg a farostlemez borításával.

A megváltoztathatatlan hibák és titkok, amiket csak te tudsz a lakásról. Például, hogy a bejárati ajtód feletti kis ablakot nem lehet normálisan bezárni, amin pont egy ember kényelmesen át tudja magát préselni, hogy aztán kiadogassa a másik embernek a laptopodat és egyéb értéktárgyaidat a szobádból. Vagy a bezárhatatlan lichthofra néző fürdőszoba-ablak, amit stílusosan szigszalaggal szigetelsz télire.

Ha árulják az albérletedet, biztos vagy benne, hogy akkor fognak bejelentkezni a lakásnézők, amikor a legnagyobb a kupi és nincs időd összerántani a lakást, mert mondjuk épp vidéken vagy. De rohantunk már haza szemináriumról is azért, hogy ööööö eltüntessünk pár dolgot.

Már meg sem lepődsz, ha néha egy „fantom” arrébb rakja a cuccaidat. Tudod nagyon jól, hogy a főbérlő néninek van kulcsa a lakáshoz, és nem fél használni.