Mire használja fel az ember a tömegközlekedés adta perceket, ha nem a lebonyolítandó telefonhívásokra? Csak épp ott van összezárva a többi utassal, akik akarva-akaratlanul végighallgatják a párbeszéd egyik oldalát.

Az egyik legtipikusabb buszos telefontéma a „nem telefontéma”. Általában így is vezetik fel, „Jaj, erről most nem tudok beszélni, mert ez nem telefontéma…„, aztán, ha alanyunk kevésbé következetes, mégiscsak elkezdi fejtegetni, csak suttogva (amitől akaratlanul is jobban elkezd az ember hallgatózni, az ég bocsássa ezt meg), vagy rejtélyes kifejezésekkel írja körül, amitől mi már egy egész, kerek sztorit kreálunk az elejtett kulcsszavakból, és halálosan kíváncsiak vagyunk, hogy a mi verziónk mennyire egyezik a valósággal.

Az ÉTEL. Minden formájában. Mit kell bevásárolni a vacsorához, mit főzött a Mama vasárnap, milyen és mennyi hozzávalóval, mi volt az ebéd ma a menzán, mik a legtutibb fogyókúrás praktikák – ezt egyesek bármeddig képesek telefonpartnerüknek részletezni. Főleg, ha munkaidő végén vannak, amikor már éhesen tartanak hazafele, és hergelik be magukat a vacsorába. Az utastársak meg ott állnak mellettük csorgó nyállal (aztán amint levergődtek a járműről, ők is jól bevásárolnak a vacsihoz).

A párkapcsolati élet, annak minden hullámvölgyével és kacskaringóival. Akaratlanul is mindent megtudunk arról, hogy Zsolti miért viselkedik manapság furcsán, és magunkban azon gondolkozunk, hogy mi hogy reagálnánk a csávó húzásaira.

Panaszkodás melóról. Főleg a nap végén tipikus beszédtéma, amikor a párunknak, barátunknak vagy szüleinknek panaszkodunk arról, hogy hogyan szívatott meg ma a főnök, és mennyit kellett ma dolgoznunk.

Vitatkozás a kollégával. Ez viszont inkább a reggeli telefonálások tárgya, amikor már a munkába rohanva intézik a melóügyeket, persze az ideálistól távol álló körülmények miatt némi feszültséggel.

Az irodai kommunikáció másik variánsa, a nyilvános füllentés, aminek az utastársak a fültanúi. Amikor a Nagyvárad térnél álltok épp a metróval, és a melletted ülő azt mondja a telefonba, hogy „pár perc, már a Kálvinon vagyok!„, akkor a legszívesebben a másik szemébe néznél mélyen, hogy „tudom a titkodat, haver!„.

Ingatlanos vagy bármilyen call centeres leszerelése. „Elnézést, uram, most nem alkalmas… igen, van már lakásbiztosításom…” Ilyenkor 100%-os pontossággal le tudjuk mérni, hogy az adott ember mennyire türelmes és udvarias az életben úgy általában.

Veszekedés a szülőkkel / házastárssal. Ilyenkor néhányan nem kontrollálják magukat, és nagy hangerővel, sokszor vállalhatatlan stílusban beszélnek az úgymond szeretteikkel, neked meg összefacsarodik a szíved, ha arra gondolsz, hogy akkor hogyan beszélhetnek egymás között otthon.

Fiatal egyedeknél közkedvelt téma az esti bulika megszervezése / előző esti bulika megtárgyalása, úgymint az ittas állapotba kerülés fokozatai („Úgy bekúrtunk, hallod…!„), annak következményei és a történések rekonstruálása („Figyelj, mi volt pontosan tegnap este azzal a csajjal? Én nem emlékszem pontosan…„).

 A világ, az élet, és annak minden egyes mozzanatának verbális feldolgozása. Valaki nem egy konkrét megbeszélnivaló miatt hív fel egy buszút alatt másokat, hanem csak hogy elüsse az időt – és ezért mindent, de MINDENT megoszt, nem csak telefonpartnerével, de környezetével is, ami beszűrődik a tudatába. „Szóval épp azon tanakodtam reggel a kávé után, hogy melyik nadrágot vegyem fel, és… úúúristen, milyen kutyát láttam most, nagyon viccesen ügetett, na szóval ott tartottam, hogy…”