Leszoktál, vagy leszokóban vagy? Ismered ezeket a pillanatokat.

 Amikor eleinte nem dobod ki az öngyújtóidat, mert még nem vagy 100 %-osan elkötelezve. Aztán hirtelen rájössz, hogy jobb, ha nincsenek ott körülötted.

 Amikor a leszokás elején még pár napig (hétig? hónapig?) beszívod az utcán cigizők füstjét. Csak az illata kedvéért.

 Amikor először mész el úgy bulizni, hogy nem gyújtasz rá a többiekkel: egészen furcsa íze van a sörnek, a bor valahogy másként hat rád – és egyáltalán, mi értelme is van így az egésznek?

 Amikor nem tudsz mit kezdeni a kezeiddel, és nagyon is hiányzik a gondterhelt cigizés meg a drámaian kifújt füstös pillanatok.

 Amikor rájössz, hogy cigiszünetek nélkül szinte abba sem hagyod a munkát egész nap.

 Amikor az első stresszes helyzetben automatikus vészreakcióként rágyújtanál – mit csinálnak, mit, azok akik nem cigiznek?

 Amikor egy filmben, vagy egy sorozatban állandóan, jólesően cigiznek, és hirtelen nagyon hiányozni kezd. Ne nézz Mad Ment leszokás közben!

 Amikor rájössz, hogy valójában nem is hiányzik a cigizés, és elkezded magad hergelni, hátha mégis. Az nem lehet, hogy ez ilyen könnyű?!

 Amikor elkezd idegesíteni a barátaid cigizése, és Füstellegyező Idegesítő Emberré válsz, vagy elhagyja a szádat a „vidd innét a büdös cigidet” mondat. És tudod, hogy kicsit gyűlölnek.

 Amikor álmodban rágyújtasz, és hiába tudod, hogy nem történt meg, felébredéskor még mindig szörnyű bűntudat és csalódottság kínoz.