Az állatkertek tele vannak cuki és veszélyes és ijesztő állatokkal – és rengeteg érdekes történettel.

 Már az ókori Egyiptomban is…de tényleg. Az uralkodók már háromezer évvel ezelőtt is egzotikus állatokat, vízilovakat, antilopokat, elefántot és páviánokat tartottak – vannak dolgok, amik nem változnak, a cukiság már időszámításunk előtt is cukiság volt.

 A 18. század végén Londonban az állatkerti belépő 3 fél penny volt – vagy pénz helyett egy kutya vagy macska „hozzájárulás”. Mondanunk sem kell, ezek a behozott állatkák nem a kiállított fajok számát gyarapították, hanem az oroszlánok napi nyershús-bevitelét oldották meg így.
 A budapesti állatkert történetének egy korai, jól marketingelt időszaka volt, amikor a bérlettel visszajárók számára mozgókönyvtárat nyitottak: az „intézmény” egy ceyloni törpe szamarak által vontatott kiskocsi volt, érdekes könyvekkel megrakva. A látogatók az állatkerti séta közben megállíthatták a kocsit, és választhattak a könyvekből, aztán a kölcsönzött példányt a látogatás végén a kijáratnál lehetett leadni.

 Volt olyan időszak, amikor nemcsak állatokat lehetett a rácsok mögött megtekinteni: a bronx-i állatkert 1906-ban „kiállított” egy kongói fiút, Ota Bengát is. A fiatal pigmeus eredetileg egy orangutánt tanított mindenféle trükkökre, de egyik napról a másikra a kiállított állatok mellett a ketrecben találta magát. Az ügy már akkoriban is nagy ellenállásba ütközött, és amikor Otát az érte vívott hosszas érdekvédelmi- és sajtóviták után elengedték, folytathatta tanulmányait és később egy dohánygyárban talált munkát magának. Ha érdekel a története, olvasd el a róla szóló könyvet.
 A „legnagyobb állatkert” címet nem könnyű kiosztani, hiszen szempont lehet az alapterület, a lakók száma és az egyes fajok száma is. Állatkertlátogató-szempontból a legtöbb fajjal büszkélkedő állatkert a legizgibb: ezért nem is kell olyan nagyon messze mennünk, ugyanis a berlini állatkert 1500 féle fajt tart. Összehasonlításképpen: az egész nagynak számító budapesti állatkertben 733 faj található meg.
 Az Egyesült Államok egyik hatalmas állatkertjében, a Henry Doorlyban többszáz faj több mint 20 ezer egyede él – és itt található a világ legnagyobb beltéri sivatagja is. Ez akármilyen hülyén is hangzik, elég klasszul néz ki: egy hatalmas üvegdóm, amelyben igazi sivatagi környezetet teremtettek, hőingással, váltakozó fényviszonyokkal és minden egyébbel, amitől egy BELTÉRI SIVATAG igazinak tűnhet. És nyilván vannak szurikátáik is!

 Brit tudósok..helyett a prágai Károly Egyetem zoológusai utánajártak, hogy mely állatokat részesítik előnyben az emberek – azaz, mely állatfajok kipusztulása ellen hajlandóak tenni. Az eredmény nem meglepő: a szép, cuki, okos állatokat szeretjük jobban, akár megmenteni, akár az állatkertben nézegetni. Hogy a kevésbé előnyös külsejű aranyvakondfélék és a patkánykenguruk se haljanak ki, Simon Watt humorista megalapította a Ugly Animal Preservation Society-t: rendszeres estjeiken az előadók 10-10 percben adnak elő viccesen saját kedvenc kihalófélben lévő csúnya állatukról, majd az előadások végén a közönség megszavazza az est állatát. Elhivatottságukat bizonyítja, hogy kabalaállatuk a már nálunk is feltűnt pacahal.

 Vannak állatkertek, akik saját celeb-állatokat nevelnek ki maguknak: Knutot rengetegen ismerték, de tudtátok például, hogy a nyíregyházi állatkertben él egy beszélő kakadu?
 Amikor azt látod az állatkertben kis táblákon, hogy „Ne nyúlj be, harapunk”, meg „Megcsípünk”, akkor azt érdemes komolyan venni. A cuki csimpánzok boldog mosolya például valójában fenyegető vicsorgás, és egy szó nélkül leharapják a rácsokon belógó ujjakat – és horror! konkrétan voltak olyan esetek, amikor gyerekeket nyírtak ki és ettek meg ezek a kedves majmok.

 A legdrágább állat, amit egy állatkert beszerezhet, a panda. Minden panda a kínai állam tulajdona, és általában egy tízéves szerződés keretében adják őket kölcsön a nyugati állatkerteknek. Az amerikaiak úgy 1 millió dollárt fizetnek évente per panda, és emellé a bambuszellátásuk, valamint a biztosításuk sem olcsó mulatság. Egy 2006-ban megjelent New York Times cikk szerint egy panda fenntartása ötször annyiba kerül, mint a szintén luxusállatnak számító elefánté.