Apád, aki sms-t sem tud normálisan küldeni, bejelöl Facebookon? Azon kapod magad, hogy már csak a gyerkőc büfijeiről számolsz be az ismerőseidnek? Akárhogy is, az biztos: a szülői lét és a közösségi háló találkozása érdekes jelenségekhez vezethet.

 A Mindent Dokumentáló: aki mindenről beszámol, de tényleg MINDENRŐL. Az első ultrahangos felvételektől kezdve a gyermek aznapi székletének állagán át minden egyes mozzanatról értesülünk, ha akarjuk, ha nem. Ja igen, és ő az, aki felháborodottan kel ki az ellen, amiért az emberek izgatottan témázzák valami celeb vagy mondjuk az angol hercegi pár gyerekének világrajöttét, mert mi abban az érdekes??

 Az Ultrabüszke: őt az különbözteti meg az előző kategóriától, hogy csak azokat az eredményeket osztja meg, amik alátámasztják, hogy az ő gyermeke a legügyesebb, ő pedig a legjobb szülő. A posztok alapján a kis trónörökösnek abszolút hallása, kiemelkedő nyelvérzéke és utolérhetetlen kézügyessége is van egyben.

 Az Aktivista: tiltakozó aláírásokat gyűjt online, közérdekű információkat oszt meg, és közösségi programokat szervez. Valószínűleg a szülői munkaközösségnek is ő a leghatékonyabb tagja. Gyakran van metszéspontja a bio-öko aktivista halmazzal.

 A Bulizós: aki igyekszik bulizós múltjának legalább egy töredékét átmenteni az új, szülői felelősségtől áthatott korszakába is, mindezt számtalan bulis fotóval bizonygatva. Ebből a kategóriából az a legparább, amikor a fotó kedvéért poénból a gyerek kezébe is adja a sört azzal a kommenttel, hogy „apja vére!„, meg hogy „Marcika tökös kissrác, korán kezdi a bulizást!” Szép munka, nem lehet elég korán hozzászoktatni a gyereket a társasági alkoholizmushoz.

 A Kimerült: aki számára az élet nem tartogat pihenést és kikapcsolódást az első gyerek születése óta, és ezt meg is osztja a világgal. A szülői létből ő elsősorban a fáradságos oldalt domborítja ki („A három gyerek mellett csoda, hogy le tudtam ülni a gép elé!„), amivel hatásosan tudja elriasztani a többi nőt a gyerekvállalás gondolatától.

 A Vicces: akinek a gyereke elég kicsi ahhoz, hogy tiltakozhasson, amiért hülye szerkókba öltözteti, és ezeket nyilvánosan megosztja. Aztán csodálkozik, hogy amint a gyerek öntudatra ébred, lázadni kezd, kábítószerezik, és médiaszemélyiség lesz belőle.

 A Múlt Hírnöke: ő az a szülőtípus, akinek már a gyereke is fent van Facebookon, akiről kínos gyerekkori fotókat posztol. Persze a saját szülei mindig szépnek látják az embert, ezért nem is értik, miért hörögjük a telefonba, hogy szedd le a kövér tüsihajú pattanásos kamaszkori fotómat! MOST! (Mire megteszik, természetesen már az összes ismerősünk kiröhögte magát a kommentekben)

 A Rajongó: aki mindent belájkol, amit kiteszel. Vagy amit a kispajtásaid kitesznek. A virtuális buksisimogatás nagyon jól esik, ugyanakkor nagyon szomorú is lehet, ha egy menőnek szánt posztodat egyedül az anyukád lájkolja. Ez olyan, mintha azt mondaná, nem baj kicsim, én így is szeretlek, nagyon ügyesen kitetted! 

 A Köztéren Aggódó: ez a szülő az, aki a játszótéren sem zavartatta magát, és húsz másik gyerek feje fölött kiabált át, hogy „Bubóka, mindjárt elcsöppen a nózid! Kifújjam neked, picinyem?„. Ő az, aki most is bekommentel minden fotód alá, laza mozdulattal rombolva le a gondosan felépített laza és menő imidzsedet: „Ebben a rövidke ruhában mentél bulizni? Még jó, hogy nem fáztál föl!” vagy „Mi az a cigi ott a kezedben???„

 A Privacy Démon: aki nehezen igazodik el a magánlevelezés és az üzenőfalra posztolás közötti különbségekben, ezért a gyerek ismerősei olyan üzeneteket olvashatnak, hogy „Fiacskám, anyád aggódik, hogy miért nem találsz magadnak egy rendes lányt, nekem meg kiújult a zsábám. Várunk haza, csókol Apád” és hasonló, privátnak szánt szövegeket.