Az emberiség már képes intelligens robotokat előállítani. Vannak 3D nyomtatók, és űrszondákkal térképezzük fel a Marsot. Miért, kérdem én, miért lehetetlen akkor olcsó, kényelmes ÉS szép cipőt találni?

 Szegecsek. Szegecsek mindenhol.

 A cipősarkak vagy tízcentisek, vagy egyáltalán nincsenek. (Mindkettő köztudottan jót tesz a gerincnek meg a térdnek…)

 A normálisan kinéző cipők mindig a drágábbik polcsoron vannak, pedig ugyanannyi anyag van bennük.

 Mindig rájössz vásárlás közben, hogy kell egy szűkszárú csizma a harisnyás szettekhez, és kell egy bővebb szárú, amibe bele tudod tűrni a nadrágszárat. Minden más kombináció vagy hülyén néz ki, vagy ormótlanná teszi a csizma szárát.

 Egy sima, minden csicsa- és szalag- és biszbaszmentes fekete, alacsony sarkú cipőt keresel? Sok sikert!

 A 38-as még szorít, a 39 már túl nagy.

 Megtaláltad álmaid cipőjét. Már csak 36-osban és 44-esben kapni. Végigtelefonáltatod az eladóval az üzletlánc többi tagját is, hátha valahol még megbúvik valahol egy utolsó darab a te méretedben, de nem.

 Vagy ami még rosszabb: kiderül, hogy az egyik plázában, ami neked egy órányi utazásra van, még találtak belőle egy darabot, kirongyolsz, felpróbálod, és elképzelhetetlenül szarul áll. Viszlát, álmok, viszlát, remény!

 Bár az elmúlt telek jórészt szárazak voltak, a „mérsékelten vízálló” jelzésű téli csizmának akkor sem látjuk túl sok értelmét. Nem az lenne az elsődleges funkciója a melegen tartáson túl, hogy távol tartsa a hólevet?

 Mindegyik cipő feltöri a lábat valahol. Még a legdrágább is. Ha nem a lábujjaknál, akkor a saroknál. Aztán vagy a cipő idomul, vagy a lábad.