Másfél-két éves gyerekkel már nyugodtan lehet együtt főzni, még ha elsőre meredeknek is tűnik az ötlet. A kicsi lapátolja például a lisztet, anyuka pedig szól neki, amikor már elég. Egyszerűen hangzik, nem? Az azóta megszűnt Bébispenót összegyűjtött 10 tippet a közös főzéshez, anyukák és babák közös tapasztalatai alapján!

A barátnőm mesélte, hogy az ő fia bizony belenyúl a fűszerekbe, és még a mérleget és a kimérést is rábízza. Az ő sikerein felbuzdulva kezdtem bele én is a fiammal közös főzőcskézésekbe. Kettőnk (azaz négyünk) tapasztalatai alapján összegyűjtöttem, mire kell figyelni, ha együtt készítjük az ételt a kicsikkel. Így nem csak minden nap lesz friss ebéd, de a gyerek gyorsan ügyesedik, és este büszkén újságolja majd a hazatérő apukájának: Apa, én főztem az ebédet!

Válasszunk okosan receptet, amiből a gyermek korához, képességeihez illő feladatokat tudunk adni neki. Ne bonyolult ételekkel kezdjünk. 10-15 perc előkészítés + 30 perc sütési idő még fenntartja egy ilyen kicsi figyelmét. Hosszabb már nem igen.

Jelöljünk ki neki munkaterületet. Egy kisasztal vagy a konyhapulthoz tolt fellépő segít, hogy egy helyen maradjon a rá bízott feladattal és az alapanyagokkal. Pontosan szabjuk meg a határokat, a gyerek számára is érthetően. A veszélyes eszközöket és hozzávalókat ne ő kezelje, a többit viszont bízzuk rá nyugodtan. Eleinte több, később kevesebb segítséggel.

Türelem, türelem és türelem! Ami kiömölhet, ki is fog ömleni. Ami leeshet, le is fog esni. Azonban ami kiömlik, feltörölhető. Ami leesik, felszedhető. Itt is érvényes, hogy a gyakorlat teszi a mestert. Minél többször hagyjuk a csemetét egy-egy mozzanatot önállóan vagy minimális segítséggel elvégezni, annál ügyesebb lesz, viszonylag hamar.

Mondjuk el neki, milyen alapanyagokkal mit csinálunk, és mi lesz belőle. Szó szerint ragadni fog rájuk az információ!

Fontos a visszajelzés, a pozitív visszacsatolás, hogy sikerélmény legyen számára a főzés. A kudarcokat pedig biztatólag megbeszéljük, és túllépünk rajtuk. („Mellé ment a tej? Semmi baj, kicsim, legközelebb sikerül.”)

Kóstolgassunk! Ki ne szeretne belenyalakodni a készülő finomságba? Közben biztathatjuk, hogy „Ízlik? Na látod, milyen finomat tudsz készíteni?”

Törlőrongy! Legyen kéznél szinte korlátlan mennyiségben! Egyrészt a váratlan balesetek miatt, másrészt a gyerkőc egyszer csak fogja magát, elunja, és abban a pillanatban megpróbál majd kulimászos kézzel, arccal, ruhával elszaladni a patyolat ülőgarnitúra irányába.

Kötény! Ajánlott mindkettőtöknek. Nem csak a ruhát védi meg, de azt is szimbolizálja, hogy most valami mást csináltok, mint eddig. A gyerek a kötényről mindig tudni fogja (főleg ha előre megbeszélitek, és néha ismétled is neki), hogy érvénybe lépnek a „konyhai szabályok”. Gyerek méretű kötény házilag is varrható, de a hiperekben lehet készen is kapni mindenféle mókás mintával. Egy hasznos eszköz még a tojásfőző óra, amiből a kicsi is tudja, mikor járt le a sütési, főzési idő. Nekünk mágneses, gyerekmagasságban a hűtőn tartjuk. Egy kis segítséggel ő állítja be, ő indítja el, és amikor csipog, ő is kapcsolja ki.

Kézi habverő és műanyag tál! A kézi habverő sokkal könnyebben használható a kicsik számára, mint a fakanál. Mindig műanyag tálban dolgozzunk, hogy ha leesik, elég legyen csak a ragacsot feltakarítani, ne kelljen még a szilánkok miatt is aggódni. A mércés kancsó, mércés pohár is legyen műanyag, ugyanezért.

Végül a legfontosabb: Ne erőltessük! Lássuk be és fogadjuk el, ha a gyermekünket mégsem, vagy egyelőre még nem annyira érdekli a kuktáskodás.

Jó közös főzéseket!