Mindent el kell kezdeni valahogy, még a jógaórákat is. Azért van pár dolog, amit megpróbálhatsz elkerülni.

 Tornacipőben próbálsz behatolni a terembe. Biztos csak az izgalom teszi, de komolyan, láttál már edzőcipős jógit? Mezítláb leszünk, és lesznek pózok, ahol a lábujjaid és a talpad minden kis négyzetcentimétere a talajba akar kapaszkodni, mindenféle közvetítés nélkül. Hagyd kinn azt a cipőt, és vedd le a zoknit is.

 Megpróbálod behozni a mobilod. Hidd el, másfél óráig eszedbe se fog jutni a Facebookozás, és miközben kitekeredve ülsz, nem is fogod elérni a telefonod. Meg egyébként is bunkóság, bocs. Ha az értékeidért aggódsz, zárd be jól a szekrényed, add le a recepción, vagy ha van, tedd be az értékmegőrzőbe. De hamarosan észre fogod venni, hogy mindenki szanaszét hagyja a cuccait, és nem aggódik – általában nem véletlenül.

 Nem értesz semmit abból, amit mondanak. Emiatt sose aggódj, hamarosan érthetővé válik minden a pózokkal együtt, és pár óra után már te is fejből tudod majd az ászanák neveit – még szanszkritül is! Arról nem is beszélve, hogy olyan anatómia tudással vértezed fel magad, aminek köszönhetően egész konkrétan meg tudod majd mondani: „ó, a tegnapi óra után RETTENETES izomláz van a körteképű izmomban!”

 Azt hiszed, hogy tökéletesen csinálod a pózt, amiben benne vagy. Persze, de egyszer csak jön az oktató, teker rajtad 4 irányban, majd rádül. Nem kiszúrt magának, hanem segíteni akar a gyakorlat minél jobb kivitelezésében. Vannak dolgok, amik egyből jól mennek, és vannak, amiket hosszas gyakorlás árán tudunk csak elsajátítani. Az oktató abban tud segíteni, hogy megfogjuk az ászana leglényegét, és úgy csináljuk, helyesen, szépen, sokáig. Igen, ez eléggé tud fájni.

 Felkacagsz, amikor meglátod, hogy mit is kellene csinálni – aztán kiderül, hogy tényleg ez a feladat. Igen, a meglepetés erejével hathat, hogy nemsokára te is kézen állsz kitekeredve és féllábon guggolsz majd. Szerencsére a legijesztőbb gyakorlatokat is el lehet kezdeni valahol, és majdnem mindenre van egy alapozó, vagy helyettesítő póz is, amiből el tudsz indulni.

 Belül zokogni kezdesz, hogy soha nem fogod tudni végigcsinálni ezeket a gyakorlatokat. Helló, ez itt nem az olimpia, és eleve: nem tudhatod, hogy a többiek mikor kezdték, és hetente, naponta hányszor gyakorolnak. Az egészséges versenyszellem oké, de nem érdemes magad másokhoz hasonlítgatni. Na jó, esetleg ha valami nagyon, nagyon jól megy..

 Elfelejtesz levegőt venni, vagy épp oroszlánhörgésekkel zihálsz – ez utóbbit főleg bikram és hasonló hot jóga órákon lehet megtapasztalni. Belátjuk, eleinte rém nehéz egyszerre odafigyelni a légzésre (meg az azzal járó hasbehúzós mizériára), de bele fogsz jönni. Addig is koncentrálj az orrodra – azaz vedd folyamatosan ott a levegőt!

 Felkuncogsz, amikor meghallod, hogy a szélkieresztő póz jön. Igen, itt a beleinket masszírozzuk – furcsa lehet elsőre, de meg fogod szokni és az emésztésednek is jót fog tenni. Nem kell zavarba jönni, ahogy attól sem, hogy bizonyos órákon megkérdik, ki menstruál – ennek az az oka, hogy vannak gyakorlatok, amiket ilyenkor másképp kell, vagy egyáltalán nem ajánlott csinálni.

 Azon aggódsz az óra végén, hogy nem vagy eléggé átszellemült. Mindannyian ismerjük az érzést, hogy abban a pillanatban, hogy elhangzik, „engedj el mindent”, hirtelen elküldetlen e-mailek és feladatlan csekkek jelennek meg előttünk. Ne gondolj az elefántra, köszi. Mindenkivel megesik, ahogy az is, hogy elalszunk az óra végi hullapózban. Még a semmittevésbe is bele kell jönni!

 Lelépsz a meditáció közben. Ha már volt ötven, vagy nyolcvan perced, akkor még tíz még férjen bele – ez így egy csomag. Nyújtózz meg és próbálj te is lazítani, rád fog férni.