Amikor az ember új egy munkahelyen, hajlamos mindent megtenni, hogy bevágódjon. Aztán van, hogy ez nem jön össze. Nagyon nem.

Amikor az első berúgós bulin olyan valakivel haverkodsz össze, aki tök jó fejnek tűnik, de mint másnap kiderül, ez csak az alkohol hatása volt. Ő viszont ezt egyáltalán nem így gondolja. Készülj fel, hogy Egy Igazi Levakarhatatlan Munkahelyi Barátra tettél szert.

Eleve, amikor olyan valakivel haverkodsz össze, akit mindenki más kerül. Most már téged is.

Amikor nagy bizalmasan olyan valakivel osztod meg az első munkahetekben felmerült aggályaidat, akivel egyáltalán nem kéne.

Amikor ebédnél belerángatnak egy pletykálásba és túl későn realizálod, hogy elszóltad magad, pedig ha csöndben maradtál volna, bölcs maradtál volna.

Amikor azt hiszed, veszik a poénjaidat, miközben csak kínosan mosolyognak.

Amikor azt hiszed, a főnök kedvel, és ennek megfelelően lazán is viselkedsz vele. Aztán kiderül, hogy az csak az állásinterjúztatós jófejkedése volt, a mindennapokban kifejezetten merev és szarfej.

Amikor rájössz, hogy a fizetésigényed bőven alatta volt annak, amit kérhettél volna, de már nincs visszaút. Nyugodj meg, most minimum egy évre ez így is marad.

Amikor az első munkahelyi napodon véletlenül épp van idő egy nagy ebédre a kollégákkal, azt hiszed, ez így is marad. Akkor voltál kint utoljára munkaidő közben.

Kreatív munkahelyeken gyakori benézés az „ötletelés a parkban” című legenda. Lehet, hogy egyszer-kétszer összejön, de hidd el, nem jellemző. Akkor sem, ha az ügynökség mind a kettőt kiposztolta a facebookra és te azt hitted…

 Amikor az első hét után rájössz, hogy valójában nem arra vettek fel, amiről szó volt és a munkádban az ígért „szabad mozgástér”, „önállóság” és „kreativitás” alig egy hangyányira van jelen.